Brianna Blogja

Kedves Blogom!

Ez az Új Év - Új Kezdet cím egy kicsit eltúlzott lett. Már a múlt évben is elkezdtem "változni" és "változtatni". Több-kevesebb sikerrel. De ezt nem akarom abbahagyni, folytatni akarom. :) A munkahelyen is, otthon is és magamon - magamban is változtatni akarok, jobbá akarom tenni az életemet és ezáltal (talán) másokét is. Nehéz, de semmi sem lehetetlen! :D Persze, nem mindig vagyok ilyen optimista, de az ember igyekszik az lenni... ^^;; Gondolkodtam rá, hogy megyek jóga tanfolyamra, ugyanis Bián indul márciusban és el szeretnék menni. :) Lehet, hogy beiratkozom. :D Kerül, amibe kerül. XD Otthoni jóga nem olyan jó, főleg, hogy csak egyetlen egy videóm van. ^^;;;;;;;;

Ha más oktat ki a világról, a változásról, a "jó életről", akkor érzem, hogy tanultam is valamit. Nem csak videót néztem. ^^;; Akkor (szóban) az ember okosabb lesz - szerintem, legalább is nálam így működik a dolog. x) Edzeni is akarok még, mert most Karácsonykor abbahagytam. Jó, a kajálást akkor sem vittem túlzásba. Sőt. Alig ettem. ^^;; A pocóm ugyan saját bevallásom szerint sokkalta ducibb lett, de mások szerint meg fogytam - látszik. XD Az lehet, hogy fogytam, mert 77 kg vagyok!!! XD Ennyi már ezer éve nem voltam... kb. még általánosba, 5-6. osztályba... ^^"" Szóval a fogyás tuti, csak a pocóm nagyobb lett. :( Demonomnak is jobban tetszem, mert most kikerekedtem és lett csípőm is, ami nőiessé (nőiesebbé) tesz. x))))) (L)

Karácsonyról pár szót. Jó volt. Voltunk itthon mamáméknál (biai), otthon is egész jó volt. Aztán 4 napot Demonéknál töltöttünk. Hát, ott is egész jó volt. :) Kaptam pénzt, 3 db gyümölcsös joghurtot, egy jó kis sampont, tusfürdőket, 2 fülbevalót (mindkettő tök szééééép! :D), testápolót, kézkrémet, sprét, 2 ágynemű szettet :))), 2 lepedőt :D, meg Demonnal közösen sok mindent. :) Most nem sorolom, nem is jut(ott) most eszembe mind. :) Feledékeny vagyok - ez sosem fog változni. De talán ez nem is akkora "hiba". :) Remélem. Szóval a Karácsony jó volt, elviselhető. Jó volt kicsit kikapcsolódni, otthon lenni. Viszont a Szilveszter..... brrrr..... meg az új év.... >.<"

Szilvesztert otthon töltöttük. Először délután 5-6 fele társasoztunk, na, már akkor balhé volt. Apa, meg öcsém minden sza...ért beszóltak. Ne mászkáljunk, mi jövünk, megint kimaradtál (figyelmetlenségből), stb. De nem ám ilyenkor beszélgettünk volna, meg röhögcsélünk, meg eltöltjük kellemesen az időt... Nem! Az túl egyszerű lett volna. Le kell ba...ni az embert, meg mérgesnek kell lenni, meg beszólni, meg mittomén. Tök mérgesek voltunk a játék végére. -.-" De szerintem ezen senki sem csodálkozik... ilyen család mellett, ilyen játék stílussal. ^^;; >.<"" Szóval utána öcsém gép elé, apám gép elé, Demon és én szintén gép elé, anyám pedig befeküdt tv-zni. Aztán úgy 3-4 órára rá, 9-10 óra fele rájött anyám, hogy nincs már semmi érdekes a tv-ben, beszélgessünk.

Megiszik egy kávét, menjünk le beszélgetni. Tudtam, hogy öcsém nem fog menni, és nekem sem volt túl sok kedvem hozzá. Miért nem lehet az embert békén hagyni? -.-" De azért lementünk. Apa ki-be futkosott, mert közben pókerezett a gépen, öcsém természetesen nem jött ki, Demon meg rajzolt. Anyám mindenféle hülyeséget kérdezett és hülyeségekről akart beszélgetni. Egyszer vagy kétszer kijött öcsém, de ő is idiótán viselkedett. Na, aztán meg - mivel előző nap anyám kiborult természetesen ránk, nem volt túl jó kedvem amúgy sem - és így nem volt kedvem beszélni semmiről és senkivel. Talán csak Demonnal. Éjfél előtt 10 perccel összeveszekedtem (XD) anyámmal Mo.-ról. ^^;;

"Valahogy nem érzem magam "igazi magyarnak". Szerintem már nincs is olyan ember, aki magyarnak érzi magát ebben a szar országban. Milyen szar már itt a helyzet??? És mi a lófaszt ünnepelnek az emberek új évkor? Azt, hogy jövőre még szarabb lesz? Nem lesz jobb. Erről a kormány gondoskodik." Pár részlet a hozzáállásomból. ^^;; Szóval teljesen pesszimista voltam. Na, akkor egy jó kis veszekedés után akkor kívánjon az ember a szeretteinek "Boldog Új Évet!"... Hát, hadd ne mondjam, milyen volt... Utána virsli evés, koccintás, stb. Anyám egész végig idegbeteg volt. Kimentek tűzijátékot nézni, én Demonnal, meg a kutyával bent maradtam és bőgtem egy sort. Aztán 1-2 óra fele el akartunk menni aludni, mondván, hogy álmosak vagyunk - öcsém már ekkor is a gép előtt ült (megjegyzem). Anyám meg ilyet szól, hogy még csak most kezdődik az új év... Mondom, én akkor is álmos vagyok. És elmentünk aludni.

Ne szóljon már be állandóan, hogy mikor, mit csináljunk (csinálunk)!!!?! Öcsémet egrecírozza! Ne engem! Öcsémre amúgy is ráfér. Na, aztán ugye aznap (1-jén) felkeltünk, nagyon rosszul éreztem magam. :S Lebetegedtem, egy könnyű megfázás volt csak, de lelkileg is annyira rosszul éreztem magam, hogy teljesen legyengültem, fájt a torkom, begyulladtak a nyakamon a nyirokcsomók. :S Alig bírtam felmászni a mamámékhoz új évet köszönteni. 1-jén szinte egész nap olyan pesszimista világ szemléletem volt, hogy hűűűha. :S Egész nap bőgtem valamin... Demonomat is kibírottam, de még én sem tudtam, hogy mi bajom van. :S Szóval kellemesen kezdődött az új év. Első héten be sem tudtam jönni dolgozni, második héten kezdtem csak.

De próbálok optimistán állni a dolgokhoz. :) Demonom most nem dolgozik ugyan, de remélhetőleg nemsokára fognak. :) Most fogja a héten elkezdeni a biztonsági őr tanfolyamot. Hogy el tud-e vele helyezkedni vagy sem, az majd kiderül. Vagy, hogy mire megy vele? Mert jó, hogy kell egy szakma, de én sok embertől hallom, hogy rengeteg biztonsági őr van, nem kell ennyi. :S Valami más szakmát kellene lerakni. Jó, ő még sokat akar emellé, plusz ugye érettségit, nyelvvizsgát, meg sok mindent, de ki tudja mikor, hogy? Jajj. XD Így belegondolva, nehéz dolgok állnak még előttünk. :S De együtt kibírjuk. x)) (L) Hát, akinek még nem mondtam: SIKERES, BOLDOG, GAZDAG(ABB) ÚJ ÉVET!!! :D

Pusza!

 Kedves Blogom!

:) Na, hát, hol is kezdjem? Mint a címből is kiderül: múlt hét szombaton összeköltöztünk Demonommal. :)))))) Igaz, most egy kissé kicsi a hely nálam. XD Alig férnek el a közös cuccaink, sőt, még mi magunk is alig! X"D De legalább együtt vagyunk. (L) Ahogy mondani szokták: "jóban, rosszban, egészségben, betegségben" XD Én ezt úgy helyesbíteném, hogy "nagy szobában, kis szobában, sok cuccal, kevés cuccal" :) :P Hááát, eddig vegyes érzéseim vannak az együttélésről. :)

Van, ami jó, van, ami nem. Például nehéz. Sokszor nem értünk egyet, nem egyet akarunk, vitatkozunk. De a vége mindig az, hogy láw (L). x)) Tegnap este is olyan süsü volt az én kis dögöm. (L) Aztán bocsánatot kért, amiért hülye. :P És utána jó volt megint minden. Neki is engednie kell, nekem is. Sőt, még anyáméknak is. Elvégre náluk lakunk most. ^^;; Demonom dolgozik a szomszéddal, reggel 5 órakor kell kelnünk (mert én amúgy sem tudnék nélküle aludni XD, na, meg felébreszt a villany, pakolás, öltözés, stb.), ő felöltözik, bepakolja a kajáját és megy is háromnegyedkor. Hozza-viszi őt kocsival a Tyby. :) Szóval kényelmes. És ahhoz képest, hogy nincs se érettségije, se szakmája, sokkal többet kap nálam.

Az igaz, hogy fizikai munkát végez (segédmunkás). :P És hidegben. Ez szar... Dehát, mit várt szegénykém? :) :( XD Örüljünk, hogy kapott munkát. Viszonylag hamar. Egy hét alatt szereztem neki. :) Én csomagolok neki előző nap, amit másnap visz kajolni. Főztem szombaton és vasárnap is. :) És ma is fogok. Fincsi mákos tésztát. x) Hm.... Néha nem egyet akarunk, pl.: ő szerkeszteni, én filmet nézni. Ő folyton zenét hallgat, amitől már dübörög a fejem. XD És ráadásul a neten is osztoznunk kell, mert csak egy kábel van. XDDD De megoldjuk. (L) Igyekszem sokkal türelmesebb lenni vele és ezt tőle is elvárom. XP

Készülök a Karácsonyra, bár egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom... :-/ Ha minden igaz, hétvégén megyünk vásárolni szerelmemmel és akkor Karácsonyra is veszegetünk ezt-azt. Később még többen lesznek és nem akarok ooooolyan hatalmas tömegben vásárolni, mint a múlt évben. Uhhh... :S A karácsonyi héten ő is és én is otthon leszünk. Ez lesz az első közös Karácsonyunk. *láw <3* Már várom. x)) Egyébként anya elviselhetően viselkedik. Néha kedves, türelmes, néha nem, de akkor vagy nem foglalkozom vele vagy beszólok neki. Persze, finoman. Mégis az ő háza (házuk). :-/

Vettünk egy hűtőt, kb. 200 l-es, szóval jó nagy. :D És mosógépet kapunk 1-2 héten belül nagynénémtől, mert ő kap Karácsonyra újat. :)) Mosni egyenlőre anyám most, amit nagyon szükséges! Utána majd én az autómatával. :P Még annyi a probléma, hogy több dolgom van. Pakolni, takarítani, főzni, stb. Demonomat "megnevelni", mert kissé (eléggé - nagyon XD) rendetlen. De próbálkozunk és már sok mindent megtanult. :) Szépen rendbe tudja tenni az ágyat, nagy könyörgések árán elpakol maga után. X"DDD >.<" Szóval lassan, de megyegetnek a dolgaink. :))))

Pusza!

Kedves Blogom!

Hát, mér "Rég volt :)". Vagyis rég volt, hogy írtam. XDDDD Nikibaba hívta fel rá a figyelmemet. Valami rendszerhiba történt nemrég és csak későbbi időpontra tudták visszaállítani a blogokat. De szerintem az enyémmel nem történt semmi... vagy ha mégis, hát, nem baj. Egy-két bejegyzés még nem a világ. :P Lehet, hogy erre gondolt(ál) Nikibaba?

Háááát, hol is kezdjem? Összeköltözés. Anyámmal is beszéltem erről, Demonommal is. Mindkettővel tudtam kompromisszumot kötni és úgy néz ki, összejöhet a dolog. x) Anyám közölte, hogy vennünk kell egy hűtőt, mosógépet és fent nekem (nekünk) kell takarítanunk. Okés. Egy kisebb befektetés (100.000,- Ft körüli), de legalább vihetjük később is magunkkal a dolgainkat. :) Mert már azok sajátok lesznek. :D Aztán meg közölte, hogy csak akkor jöhet ide Demon, hogy ha van állása. Másik kis probléma, hogy télen, érettsági, meg egyáltalán szakma nélkül... Huh. De úgy néz ki, valami raktárosi-, pakolói munkát valamelyik nagyobb áruházban legalább december végéig össze tudunk hozni. :)

A mosógép egyértelmű, hogy miért kell. Mosni. XD A hűtőn kicsit nézhetnek olvasóim, hogy minek? Hisz anyáméknak is van egy. Na, de hát az nem ilyen egyszerű, ahogy azt a többi ember elképzeli! Főleg Nálunk nem! Anyám ugyanis azt találta ki, hogy ha én külön fogok főzni: 1. nem férünk el így sem a hűtőben, hogy csak ő főz, 2. öcsém és apám nem fogja nézni, hogy ki főzte, megeszik, amit találnak. Ergo: kell nekünk külön egy hűtő, amibe csak mi ketten pakolunk, tehát így már nem lesz probléma. Világos és érthető. Ágyat meg úgy oldjuk meg, hogy kettő egyszemélyeset összetolunk. :P Szóval, ha már megvan a munka, megvan a hűtő, mosógép, megvan mindkét ágy, akkor jönnek Demonék (apuja vagy anyuja lehozza néhány cuccát - a legszükségesebbeket - és ő magát kocsival, utánfutóval) és berendezhetjük a kettőnk szobáját. <3

Amíg nem hívják be katonáékhoz (ahogy Evee szokta nevezni a katonaságot X"D), addig is jó lesz neki valami alkalmi vagy idény munka, szóval drukkoljatok, hogy összejöjjön!!! (yn) Én nagyon örülnék neki, ha össze tudnánk költözni. :) Demonom is azt mondta, hogy okés. :D Ugyan talán kissé szűkösen férünk majd el, de megoldjuk. :) Már ki is találtam, hogy bedobozolok néhány régi játékot (amit a gyermekeimnek tettem el) :P és akkor elférünk jobban a szekrényekben. :) De persze Demonom is akar hozni egy-egy bútort, kérdés, hogy hova tesszük majd? XDD Majd meglátjuk. :P

Demon ugyan még nem szólt otthon, de szerintem nem fog hiányozni - legalább is anyujának és az Antikájának biztos nem - apjuáéknak fog. :-/ Lehet, később anyuja is rájön, hogy fog neki hiányozni, meg hogy hogy viselkedik a fiával... De Demonom nemtom mennyire fog rá (rájuk) haragudni... ? :S Remélem, annyira nem. :) Juuujjj! Képzeljétek! A Petyuska unokaöcsém fog jönni szombaton hozzánk, vagyis mamiékhoz. :) Meg lett beszélve az anyjával, hogy áthozhatjuk (mamámék is, meg mi is), amikor akarjuk, csak szóljunk oda neki előtte. :) (Hosszú sztori - nagybátyám lelépett mamáméktól, azóta nem láttuk a Petit, kb. két hónapja -.) Legalább Karácsonykor is itt lesz és nem lesz (vagy kisebb lesz) sírás mamám részéről. Bár a fia miatt biztos fájni fog a szíve, ahogy mindig amikor lelép és ott hagyja őket, mint eb a szarát...

A munka megy, áprilisig vagyok meghosszabbítva. :) Simsezgetek, Lilivel járok edzeni egy héten 3×, ha minden jól megy. Ha nem, akkor 2× vagy 1×. :P 78 kg vagyok. :D kb. 10-et fogytam úgy 2-3 hónapja. :D Ennek tök örülök. A közérzetem is jobb lett, csinosabb is lettem, sokan mondták. :$ ^^;; Egyebekben fotóolvasást, villámolvasást tanulok, sztereogrammokkal foglalkozom - olvasok egy könyvet és abból próbálok okosodni. :) Remélhetőleg nemsokára ALFA-állapotba is le tudok menni (ez egy nyugalmi állapot, ugyanakkor a tudatalattid teljesen éber - vagy valami hasonló állapot :D javítsatok ki, ha nem jól mondom). Szóval ezek vannak. Jah és jógázni is szeretnééék! :D Ha valaki tud ilyen fajta gyakorlatokat, zenéket, kérem, szóljon! Köszönöm! 

Pusza!

Kedves Blogom!

Na, hát, már lassan egy hét eltelt a szabiból. :((( T_T És egyébként félig volt jó... ^^;; Amúgy egész jó kedvem van. :P Ugyan Demonom nincs itt velem... :'( Kedden szeretnék visszamenni hozzá, de lehet, hogy szerda lesz belőle... Segítenem kell anyámnak elrakni lecsót, meg uborkát. :-/ Remélem, hogy hétfő haza hozzuk az egyiket (kapunk!) és a másikat kedden és akkor minden jó, el tudok menni kedden hozzá. x))

A "búcsú" jó volt. Hamar eltelt, itt volt Tibike, Demonom, Petyus szóval elvoltunk. :) Anyám másnap felidegesített... -.-" De végül is csak kedden mentünk Demonomékhoz. Az út hamar eltelt, bár kicsit összekaptunk alatta, de megvoltunk. Demonnak kellene valami... valami... düh-elszívó. XD Vagy nemtom minek nevezzem. Nagyon hamar - tiszta hülyeségeken - felkapja a vizet és idegbeteg lesz. :S Teljesen normálisan mondtam neki valamit, maximum szomorú volt a hangom, erre bedühödött, hogy én olyan vagyok, mint az anyám és hogy ez undorító, hogy ilyen... hogy is mondta?!... bunkó vagyok?... asszem. Vagy... huh... flegma. Valami hasonló szót mondott. DE ÉN TÉNYLEG NEM ÚGY GONDOLTAM, AHOGY Ő ÉREZTE.

Ezen hogy lehet segíteni? Beképzeli azt, ami nincs is... Hah? :O Aludtunk. Felkeltem pisilni, mert picit felfáztam és hajnalban 5× kimentem, villanyt fel és mikor visszajöttem, lekapcsoltam, visszafeküdtem az ágyba és átöleltem Demont. Megsimiztem a karját, erre ő megrázta, hogy ne rángassam. -.-" Fúúúh. Amúgy is szarul éreztem magam a sok pisilés miatt, meg ugye fáj is ilyenkor lent, meg minden, erre betol egy ilyet... -.-" Pfff... Na, akkor sírtam egy sort, hangosan. Erre felkapcsolta a villanyt (hajnali 3 volt), hogy így nem tud aludni, a sírásom túl hangos. >.<"

Ezek után elkezdtünk beszélgetni, hol hangosan, hol sírósan, ő is sírt, én is. XDD ^^;; Szóval elvoltunk. De egy csomó minden szóba került, az ő nézetei, az enyémek, az ő érzései, az enyémek, hogy mi volt fájó neki, mi nekem, stb. És végül is majdnem mindent megbeszéltünk és most úgy vagyok vele, meg lehet ő is, hogy mindenről be fogok neki számolni. Csak kérdés, hogy elfogadja-e, amit mondok neki? :O Azt, hogy ha most épp bunkó vagy épp dühös, holott nincs is rá oka, mert nem tettem semmi olyat... akkor hogy lenyugszik-e és mit tegyek a beszéden kívül, hogy lenyugodjon...?! Szóval ez egy hosszú folyamat lesz. De megéri szerintem.

Meg lehet, hogy most tényleg lelkileg mindketten ki vagyunk borulva... tiszta depressziósak vagyunk és nehéz a másikat megérteni, türelmesnek lenni, stb. :S De mindig igyekszem. Van, hogy lenyelem, amit mondani akarok, inkább nem is szólok, mert tudom, mennyire érzékeny ő is. x) Kis sírós. (L) Rengeteg düh és fájdalom van benne (is), amit sírással vagy éppen törés-zúzással tud kiadni magából. Péntek hajnalban is 6× biztos sírt, csak ő ilyen lájtosan, piciket, rövid ideig sírdogál. ^^;; Életem. Amikor ő sír, nekem is kell. XDDD

Haza jöttem pénteken... rossz volt nagyon. És most is hiányzik a drágám. Remélem, hogy kedden már vele lehetek megint. (L) Tegnap voltunk állatkertbe. Valahogy végig feszült voltam, ha nekem jöttek vagy lökdöstek vagy akármi (gyerekek is!), akkor felkaptam a vizet és folyton morogtam. Pedig szeretem a gyerekeket, de valahogy... itt az állatkertben naaaagyon idegesítettek. :S Változom. Láttam cukorfalatokat is. (L) Ilyen kis picikéket, karon ülő, még szopikázók is, belebújt az anyja mellei közé (XDDD - néhány hónaposnak néztem egyébként :S ő még túl kicsi volt hozzá - állatkerthez), de amúgy ők tündériek voltak. x)

Csak azok voltak idegesítők, akik jöttek, fellöktek, rád léptek, stb., stb. és még csak nem is az állatokat nézték, hanem az embereket bámulták. XDDD Hát, ez kész. Láttuk cocókat, reeeengeteg volt belőlük, meg három kis tigrist, meg kis... huh, mi volt a neve? XD valami vízi disznót (asszem), meg kis kígyókat, egyebeket. Tündércukkerek voltak. :DD Láttunk nagy orrszarvút, elefántot, tevét, oroszlánt, gepárdot, zsiráfot, stb. Voltak érdekes és kevésbé érdekes állatok. XD Meg csúúúnyák és büdösek. Szóval elvoltunk. Fényképezgettünk is az érdekesebb állatokat. Na, utána beültünk kajolni. Olyan 4 óra fele. Vagy fél 4, nemtom pontosan.

Az állatkertben volt az egyik fele az étteremnek, a másik pedig kint az utcán. És ott kajáltunk. Hááát, az ital rettentő drága volt. :S Anya mindjárt az elején kifogott egy narancslevet, ami frissen facsart volt, savanyú ugyebár és 1.300,- Ft volt 3 deci. xD Szóval utána nem is ivott mást, csak egy gyömbért. XD Apáék söröztek, én meg először gyömbért ittam, aztán bodzaszörpöt. :P Az jobban ízlett. :) Csirkét ettünk anyával burgonyapürével. A fiúk meg valami hatalmas tálon három fajta húst, sült krumplival. :) Apa nem bírta megenni, mi anyával jól laktunk, öcsém meg bevágta apa kajáját is. XDDD

Aztán desszertet is kértünk elvitelre, somlóit, meg kakaós-túrós sütit és haza hoztuk. :) Itthon ettünk még fagyit is az andrésznál. :D Jó nap volt, csak mindenki nagyon elfáradt. Szegény anya ugye nem nagyon tud menni rendesen és az a csiga lassúság... :S Uh.... amivel haladtunk. Mindenkit megviselt. Ha kicsit tempósabban megyünk végig az állatkerten, okés, túlélhető, nem annyira fárasztó. De így... :S 11 körül értünk az állatkertbe, otthonról a 8:45-ös busszal mentünk (jó, én közben fél órát szarakodtam a mobiltelefonommal XD, mert elromlott az aksija és mire találtam egy kibaszott boltot... de mindegy, vettem új aksit és utána mentünk tovább), aztán 4-kor kajáltunk. 11-től 4-ig mászkálni... LASSAN... úgymond csak lődörögtünk és nem is néztünk meg mindent. :S

Kajoltunk perecet, hotdogot, meg öcsém előrelátóan hozott narancsszörpöt otthonról. :) Üdülési csekkel fizettünk, ahol csak tudtunk, szóval pénzbe az út került, a hotdogok, a perecek, a fagyi. :P A többi "ingyen" volt úgymond. :D Jól éreztük magunkat, kicsit kikapcsolódtunk. Ezért lesz jó Demonommal is elmenni a Balatonra. Kettesben ráadásul. Kicsit félek is tőle - mint már mondtam - milyen lesz együtt... Megint veszekedés, nem értjük egymást, stb., stb. Igaz, hogy ilyen az élet... de legalább értené meg, amit pofázok neki.... :O Én bele tudok gondolni abba, milyen az ő helyzete, igaz-e az, amit mond nekem/rólam, de ő nem. Ő csak a saját maga verzióját látja. Semmi mást. És nagyon sok idő, sok veszekedés, mire megérti, hogy Ő IS HIBÁS.

És ez a legnagyobb baj talán közöttünk. A bizalom-hiány is közrejátszik. Nem tudom, valaha is fogunk-e tudni bízni egymásban...?! Remélem, igen. Mert igazából szeretjük a másikat, nem tudnánk nélküle élni. Volt egy kiborulásom... huh... szerdán asszem. Zokogtam, Demon dühös volt, megint úgy látszott, hogy vége mindennek, akkor nem érdekelt már semmi. Kértem, hogy ha ennyi volt, akkor (na, most fog mindenki beszólogatni, mekkora hülye vagyok XDDD) végezzen velem. Ha szeret, szúrja belém a kést. ^^;; Természetesen az volt a válasza, hogy nem, épp azért, mert szeret. De mivel tök értelmetlennek tűnt élnem, mondom, jó, akkor majd én. Elindultam a konyha felé. A könnytől nem is láttam, nem gondolkodtam, elborult az agyam...

Ő meg utánam jött és lefogott, leborultam a kőre zokogni, ő meg átölelt és mondta, hogy szeret és nem akar elveszíteni. Hát, mi van ilyenkor??????? Szeret, mégis hülyén viselkedik, de én is!!!!!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! Na, erre varrjál gombot!! XP Huuuuuuuhhh... Én is hülye vagyok, meg ő is. Depressziósak mindketten. Nem értjük egymást. Megváltoztattuk a másikat - rossz irányba. Ráadásul nem bízunk egymásban. Csak szeretjük egymást. Lehet így élni? :O Együtt? :O Ilyen "feltételekkel", ilyen problémákkal együtt? Hogy oldjunk így meg bármit is? Lehetséges? *egy kis bíztatást vár, nem leszidást, tudja ő, hogy helytelenül AKART cselekedni, de egyébként úgyse lett volna rá bátorsága*

Nem tudom, mit tegyek. Igazából csak az idő tudja megoldani a problémá(i)nk. Sok-sok idő. Megértés. Türelem. Bizalom. De ha elindulunk a "gyógyulás" útján, akkor megint közbejön valami és a feje tetejére állít megint mindent. És kezdhetjük elölről a dolgokat!!! Hogy lehet így meggyógyítani egymás szívét, begyógyítani a sebeket, a gondokat, megoldani a problémákat? Valaki segíííííjjen! Kérem! :'(

Pusza!

Kedves Blogom!

Csütörtök van. :P Már csak a pénteket kell "kibírnom", na, ez nem igaz, mert még reggel van, tehát a mai napot is. T_T *sííííír* Azon tűnődöm, hogy fogom túlélni? XDDD ^^;; Már csak azért is, mert unatkozooooooom. Nagyon. :S Nincs már munkám. Liának segítek, de azzal is tööööök gyorsan végzek mindig. :-/ Pedig van, amikor csiga lassúsággal csinálom. Mégis. :S Ma megyünk öcsémmel vásárolni. Kell ez-az, amaz. Balatonra is vásárolunk ezt-azt, amazt. XDDDD *röhög az utolsó két mondatán* Remélem, nem lesz sok. :P Akarok venni hajfestéket is. :D Már unom ezt a színt, kopik és csúúúnya.

De nem tudom, milyen színűt vegyek...? Ez kérdés is volt. :D Bár nem hinném, hogy fél 4-ig válaszolna valaki rá. :P Majd valami sötétet (ilyen padlizsánra gondolok), vagy valami élénket (élénk vörösre gondolok :P). Majd meglátom, ha ott leszek. Mivel sötét a hajam, vagy sötétíteni kell, vagy olyan világosat venni, ami esetleg annyira befogja, hogy látszódjon is egy kis szín rajta. XDDDD Hm... már azon gondolkodom, ki az Istent hívjak át, hogy aludjon velem pénteken? XDDDDD ^^;; Bár lehet, senkit sem kéne... :-/ De gondoltam már Liára (neki ott van Mesehordó :P), Nikibabára (ő meg ott van a szomszédban XD egyébként lehet ráérne :P), Lilire (ő meg még fiatal XD ki tudja, elengedik-e a szülei) és nemtom... Ki jöhetne még szóba? :O Mást nem igazán "ismerek", meg nem a barátom. :(( Demonom koncerten lesz, szóval csak vasárnap jön. De én viszont nem akarok egyedül lenni. :'( Jó, egy ideig jó lesz egyedül. Szépítkezem, készülök a vasárnapra. :$ De az úgy 2 óra kb. Aztán mit csinálok? :((( Alszok. XD Jobbat nem tudok. :P

Tegnap este haza hozták apát a Tibikéék. :)))) Huh, már 7 év nem láttuk, kb. Várjunk csak.... *gondolkodik* még ovis volt, elsőbe készült, mikor utoljára láttuk, most 7-be fog menni. Akkor az durván 7 év. :P Na. Akkor szőke, kis vékony hangú, alacsony pici gyerek volt, most meg magas(abb) sötét hajú, mutáló hangú (mély) fiú. :D Tök meglepődtem. :D De egyébként felismerni. x) A vonásai megmaradtak. Imádja anyáékat (ők a keresztszülei). Régen sokat összejártunk, aztán ez valahogy elmaradt... talán a pénz, talán a távolság miatt, talán valami más miatt. Nem tudom. Ők Debrecentől nem messze laknak.

Most jöttek le dolgozni ide, a kis Tibike segít az apjának, aztán szombaton átjön hozzánk és nálunk lesz még vasárnap is. :))) Aztán megy vissza az apjához, megint dolgozni. :P Végül is így belegondolva, kibírom én azt az egy napot egyedül. :P Szombaton anyáék az egyik nagynénéméknél lesznek (azért mennek el péntek este, s hagynak egyedül a Pöttömmel), este jönnek haza majd. Én meg reggel 9 körül elmegyek mamámhoz segíteni neki sütni. Háromféle sütit süt, szóval lesz dolgunk. :P Másnap jön Demonom. (L) Remélem, minél előbb. Bár mondtam neki, hogy inkább jöjjön a későbbivel, ne úgy jöjjön oda hozzám, hogy hulla fáradt és aludni akar. XD Mert akkor mit kezdjek vele egész nap? :D (L)

Vettem egy céééép ruhadarabot. Aznap fel is próbáltam és hmm... :) Szexis leszek, ha jön. (L) Elcsábítom. :$ Ráfér a kapcsolatunkra egy kis... "újítás", izgalom, valami új dolog. Ezt próbálom neki sejtetni, de talán jobban járok, hogy a fejéhez vágom, mert a sejtetésből nem sokat szokott érteni. XDDDD ^^;; (L) Ő is igyekezhetne kicsit újítani, kedveskedni, udvarolni. Tudom, hogy imádja a rockot, szeretne a haverjaival elmenni a koncerte és mondtam is neki, hogy menjen, érezze jól magát. De a szívem legmélyén annyira örültem volna, ha azt mondja, hogy egyedül lesz a cicusom otthon, inkább vele leszek, mint a koncert... :) (L)(L)(L) Talán elég lenne csak mondania, hogy ÉN fontosabb vagyok a koncertnél. Nem is kéne eljönnie... csak legalább akarja. :-/

ÉN épp ezért mondtam neki, hogy menjen a koncertre, mert tudom, hogy fontos neki. De ha legalább mondja, hogy én fontosabb vagyok és eljönne hozzám, megnyugodna kicsit a lelkem és elmehetne a koncertre. Jó, így is el fog menni, nem azért... XD Csak akkor a szívem boldog lenne. :-/ (L) Olyan szép álmom volt. A koncert helyett eljött hozzám. (L)(L)(L) És én annyira boldog voltam. :$ *álmodozik* Fene, már megint álomvilágban élek... -.-" Az élet nem habos torta!!!! Mikor fogom tudni beleverni ezt az igazságot a fejembe? Mindig képzelődöm, álmodozom és ha nem úgy sül el, ahogy én azt már megálmodtam, akkor totál lecsüggedek. :S Szörnyű vagyok. :SSSS

Na, azért elmesélem az álmom. Úgy volt, hogy (pontosan már nem emlékszem a részletekre) fürdeni vagy aludni készülődtem, amikor csengettek. A kutya lerohant ugatva, én meg felhúztam a redőnyt és kilestem. "Ugye egyedül voltam.) Nem láttam senkit, de a kutya veszettül ugatott. Lementem köntösben a földszintre és kizártam az ajtót. A kutya kirohant, én meg utánamentem. Hát, majd' szívrohamot kaptam, amikor Demon állt előttem vigyorogva. "Hát, te?" - ez volt az első gondolatom. Hát, hogy ő eljött, hogy ne legyek egyedül és nem is érdekli a koncert. Hát, én erre úgy a nyakába ugrottam. :$$ (L)(L) *láw* Aztán együtt megfürödtünk, nagyon örültem neki és részletekre nem emlékszem, de nagyon boldog voltam. x))) (L)

Majd még írok.

Pusza!

Kedves Blogom!

Már nagyon várom a hétvégét. Főként, mert már csak 4 napot kell dolgoznom. :D Utána 3 hét szabiiiiiiiii. (L) És Demon vasránap jön hozzám. Nem pénteken, nem szombaton, hanem vasárnap. Mert pénteken és szombaton koncertre mennek a haverjaival, rock koncertre. :-/ Mondtam, hogy menjen el, mert tudom, hogy ez neki fontos. :S Vasárnap jönnek keresztmamáék, búcsú lesz (vagyis nem lesz, mert múlt héten volt XD most csak a mamám névnapját tartjuk) és segítenem kell szombaton a maminak sütni. :P Persze, vasárnap is fogok, de szombaton többet kell. A sütésben azért többet is tudok, mint a főzésben. XDD ^^;;

Szóval azt várom, hogy már vasááárnap legyen. :$ Kíváncsi vagyok, eszébe jut-e (bár nem hinném), hogy kedden lesz a szülinapom. :$ És akkor még itt leszünk nálunk, utána vagy talán aznap megyünk le hozzájuk. De szerintem neki magától nem fog leesni... :-/ Már nem mintha nem érteném meg, hogy még a saját névnapját sem tudja, mikor van... Értem én, férfiből van. Nagybátyámnak is mindig szólni kell. De akkor írja fel valahova... :'( Most ÉN biztos nem fogok neki szólni, blogot meg nem olvas, szóval max. onnan fogja tudni, hogy ott lesz nálunk és ha majd mindenki felköszönt, akor ő is rájön, hogy jééé, a cicának szülinapja van? -.-" Ennyi.

Az lenne a legnagyobb ajándék, ha nem felejtené el és kedves lenne aznap. :$ Foglalkozna velem - lelkileg, érzelmileg - udvarolna, meg egyebek. :P Akkor csodás lenne az a nap. (L) De sajnos tudom, hogy ez nem fog bekövetkezni. :P Nekem nem olyan párom van. XD Erre már rájöttem. Csak álmodozom és várom a "szőke herceget fehér lovon" - tudom, hogy nem szabadna... de mégis a lelkem mélyén erre vágyom. :$ Hogy romantikus legyen, lepjen meg és imádjon. :$ (L) Most úgy érzem magam, mint egy butuska, 10 éves kislány, aki a mesékben él... :S Fel kell nőnöm. Az élet nem habos torta, nem mesevilág... :-/ Csak nehéz felnőni....

Szóval nagyon kíííváncsi leszek a szülinapomra, hogy mi lesz. Bár igyekszem nem megsértődni, hisz' tudom, milyen Demon. De valahol legbelül akkor is nagyon szarul fog esni és nem fogom szó nélkül hagyni, nem olyan vagyok. :S De megpróbálom befogni a szám... ^^;; Már pedzegettem neki pár napja, hogy mit kapok szülinapomra? :P De nem mondott rá semmit. Mert azt sem tudja, mikor van. Ennyi. Na, más téma. A szerepezés. Egész héten, minden nap ott lógnak a haverjai. Jó, lógjanak, szünetük van, ráérnek, mittomén, érezzék jól magukat. De akkor legalább ne este, meg hajnalban vandálkodjanak. Amúgy is ráérnek. Akkor miért nem délután szerepeznek?

Amúgy is Demonnak készülnie kéne a felvételijére, mert elég kemény lesz. 3 km futás 12 perc alatt (minél több idő alatt futja le, annál kevesebb pontot kap és ez így van mindennel egyébként), 2 perc alatt 80 fekvő (kb.) és 2 perc alatt nemtom mennyi felülés. :S Nincs olyan rettentő jó kondiban, hogy ezt így simán kirázza a kisujjából. :S Fel kell készülnie rá... és szerintem - bár ne legyen igazam! - hamarosan behívják. Olyan időpontban, amikor nem számít rá és - tényleg ne legyen igazam! - nem lesz rá eléggé felkészülve. :S És félek, hogy elba...ssza ezt a nagyszerű, egyedi lehetőségét, hogy felvegyék. :S Csak őt, csak most. Basszus. :S

Ne legyen igazam, de most nem a haverjaival kellene foglalkoznia, hanem a felvételijével, edzésével. :S Szerepezzenek délutántól estig, aztán Demon menjen el ezdeni - akár a haverjaival is! ha többen mennek, akkor jobb a kitartás, a morál, könnyebben megy az edzés is - aztán meg aludni. :-/ De hát én ehhez "nem értek", ne szóljak bele, akkor megint csak veszekedés lenne az egészből, én lennék a kötekedő, szemét barátnője. :-/ Szóval csak finom célozgattam rá, hogy mi lenne, ha...? De szerintem eleresztette a füle mellett. Most annyira örül, hogy megint együtt van a "banda" és szerepeznek, hogy rám se bagózik, mit mondok neki. :S

Pedig nem nekem kell felkészülni a felvételire, nem is a "bandának", hanem neki. :S Az ő érdeke, hogy délután szerepezzenek, este eddzen és kipihenje magát este, hajnalban, hogy jó kondiban legyen, ne legyen fáradt a felvételinél, stb., stb. Utána a haverjai mennek a suliba vissza, ő meg dolgozni (ha felveszik) és rossz lesz neki átállni a nappali "üzemmódra" az éjszakairól. :S Ezen fáradozott már kb. egy hónapja, de most megint elkezdett éjszakai életet élni... Én csak jót akarok neki, de ha nem hallgat rám, vagy azt hiszi, nem tudom jól, nincs igazam, úgysem fog rám hallgatni. Na, meg mivel nem olvassa a blogot, nem fogja tudni. XD

Nem mondom neki... úgy döntöttem, egyenlőre semmiért nem szólok neki. Az ő döntése. Viselkedjen férfiként, felnőttként. Ne én mondjam meg neki, hogy mit csináljon, mikor és kivel. Tanuljon a hibáiból. :S Csak ez egy hatalmas hiba lesz, ha nem tud felkészülni (időben vagy eléggé) és nem veszik fel, akkor ez egy nagyon nagy ütés lesz a számára. :S Ez lesz szerintem a második az életében. Az első a szülei válása volt. :S Egy trauma. És ezt vagy nem fogja tudni feldolgozni vagy rohadt nehezen. De ne legyen igazam!!!! Jáááj. :S És mit kezd akkor magával? A sulit ott hagyta, visszamegy oda? Oda ne menjen a hülye ribanc közelébe! -.-" Azt nem bírnám elviselni. Munka? Hova? Munkanélküliség van... hova vennék fel? Úgymond - legalább is jelenlegi állás szerint - ez a felvételi az egyetlen esélye, hogy valamerre elinduljon az életben.

:S Remélem, sikerül neki. Nagyon szurkolok neki. Elhiszem, hogy még nem akar felnőni. Azért szórakozik, piázik, szerepezik a haverjaival és dorbézolnak, mert még "gyerek", még szórakozni akar, inni, játszani (szerepezni) és a haverjaival lógni, hülyéskedni, stb. Én sem akartam egyébként még dolgozni. XD De muszáj volt. Egyszer fel kell nőnie az embernek. :S És a mai világban jobb előbb, mint később. Szerintem. :-/ Ha mindjárt az elején nem sikerülne úgymond "elkezdenie az életét", akkor az nagy csalódás lenne számára. Viszont (gonosz vagyok, de igaz) megérdemelné... ha nem készül eléggé és nem olyan fontos számára, akkor az élet "megleckézteti". :S Megismétlem: ne legyen igazaaaam!!!!!!!!! Majd írok jövőhéten (szülinapom körül). :P

Pusza!

Kedves Blogom!

Hm.... most elvagyok. :) Köszönöm kérdésetek. Bár tudom, hülyén hangzik, de szinte hallom mindannyiótok (barátok) hangját, ahogy magában vagy épp tőlem kérdezi, hogy mi újság? Hogy vagyok? :) Jól. Elvagyok, megvagyok, éldegélek, várok. A buszon (csütörtökön) találkoztam egy skorpió nővel. XDDD Naaggyon durva volt. :D De tetszett, mármint olyan értelemben, hogy jó fej volt. :) Írói és egyéb művészeti hajlamai is voltak (lásd: hímzés). Szinte egész úton beszélgettünk. Érdekes volt, amiket mondott. Bíztatott az írásra, hogy ne adjam fel, hanem építsek "hálót". Ő így hívta.

Igazából én... valahogy úgy értelmeztem, hogy építsem az írói karrierem (de akár az egész életében az ember így is felfoghatja, hogy építkezzen, építsen egy hálót, aprólékosan, de gondosan) úgy, hogy nem adom fel, hogy meglátom a lehetőségeket, stb.

Nitával ma beszélgettünk és jól esett. Holnap Nikibabával fogok. :) Gondolom, azzal is könnyebb lesz a lelkem. XD Mikor Lilivel beszéltem múlt héten, akkor is jobb volt a lelkemnek, hogy megoszthatom a gondjaimat, érzéseimet másokkal. Ez a nő a buszon egyébként... olyan érzésem volt, miközben beszéltem vele, hogy kicsit lökött, kicsit bolond, kicsit belelát a gondolataimba. Nagyon furcsa volt. :-/ :) :( XD

Igazából néhány szóból tudta, milyen vagyok. És ez megrémített, ugyanakkor kíváncsivá tett. Többet akartam tudni róla, hogy hogy csinálja ezt? :O Pusztán 1-2 válaszomból? Vagy lerí rólam, milyen típusú vagyok? Vagy... csak szimplán vannak olyan emberek, akiknek ilyen "átérző" vagy "megérző" vagy nemtom én milyen különös (különleges) tulajdonságai vannak, hogy tudják a dolgokat? Csak így? Hopp! És kész? :D Furcsa, de igazából jó is volt, hogy nem kellett magyaráznom a dolgokat és így is tudta. Mondás nélkül. Pedig ő nem is ismert. Akkor találkoztunk először.

Kicsit feldobott és szerintem újra elkezdek írni. :) Ugyan ezek a "ki fogja kiadni a könyvem?" vagy egyáltalán "kiadják-e valamelyik könyvem?" kérdések még forognak a fejemben és nincs rájuk válaszom, de nem adom fel! :) A jövőnket sem adom fel Demonnal. Harcolni fogok! Ahogy eddig is harcoltam értünk. Mert ő néha lustácska volt hozzá. :P De én oroszlán vagyok! Engem nem lehet csak úgy elüldözni vagy legyőzni vagy akármi!!! Harcolok addig, amíg el nem érem, amit akarok. :) És most Demonomat akarom, összeköltözni vele és boldogság - szerelem. :D (L)

Nita azt javasolta (tanácsolta), hogy attól még meg kéne beszélnünk a dolgainkat. Igaz. Demonnal nehéz lesz, de muszáj. :-/ Nem rejthetjük el a szőnyeg alá a dolgokat, hogy nem fontos vagy most ne foglalkozzunk vele. Mert később újra előjönnek és lehet, hogy sokkal nagyobb gondot, problémát fognak okozni, mint frissen. :-/ Lásd az előző ügyeinket........... *el akarja felejteni*

Szóval anyám először hülye volt, aztán most már nem annyira, de szerintem ez még változni fog. Ő nem az a fajta típus, aki mindig normális vagy mindig hülye. Néha ez, néha az. És sajnos egyre inkább csak mindig hülyén viselkedik... kezd komolyan az is lenni. És egyébként idegesítő és bunkó, kegyetlen tud lenni. Fáj a szívem miatta... Azt akarja majd hogy nem, hogy válasszak közte és Demon között. És ahogy a dolgok állnak... nem ő áll nyerésre... de nem akarja elhinni szerintem. Mert én voltam az ő egyetlen pici lánya, aki mindig leste a "parancsait", óhajait és teljesítette, akármit is mondott. Most, hogy felnőttem és megváltoztam és saját magam irányítom az életemet, ez rohadtul zavarja őt és irányítani próbál, hol pedig zsarolni. De nem hagyom magam!

Tüzes jegy vagyok. ^^;; Oroszlán - nap jegy. Ezért is nehéz kijönnöm Demonnal. Mert uralkodó típus vagyok, de benne is van Oroszlán (aszcendense) és ő akar uralkodni felettem. Na, már most ez egy Oroszlánnak nehéz. NAGYON NEHÉZ. :S De a Demon iránti szerelmem nagyobb. Erősebb. :$ Most már egész jól megy ez a... hogy is nevezzem? Ő az úr, én pedig a.... hm... XD Nem is tudom, hogy mi. Mert igazából nem lettem szolga, csak... talán barátnőnek mondanám. XD Tudom, ez hülyén hangzik. De nem érzem magam se rabszolgának, se úrnak, úgymond. :P Csak szimplán egy szerelmes nőnek. :$

Szóval most úgy állunk: anyám már nem haragszik (annyira XD lassan kibékül velem), viszont Demonommal nem fog... legalább is mostanában nem. De reménykedem benne, hogy később igen. :) (L) Még két hetet dolgozok, utána szüneeeeeeeeeeeeeet. (L) Yeah! Demonommal pedig tervezgetem (tervezgetjük) az életünket. :$ Élem az életem, tervezgetek, álmodozom (mert azt kell ebben a nagyon csúnya világban :S) és szeretek. :$ (L)

Pusza!

Kedves Blogom!

Rengeteg minden történt hétvégén. Azt sem tudom, hol kezdjem. "Keresem az utam..." - ez a dal szólt az előbb a rádióban. És eszembe jutott, hogy én is "keresem azt, aki engem akar", "akit nekem szánt az ég". És azt hittem, hogy Demon az... most már nem tudom. Összezavarodtam. Vagyis tudom. Mert érzem, hogy szeretem és ő is. Csak ezek a hülye események összezavartak és elbátortalanítottak a dologtól. Valamire várok... egy olyan dologra, amiből biztosan, egyből kiderül, hogy igen! igazam van, ő az Igazi. Vagy az derül ki, hogy nem... nem őt szánta nekem a Sors.

De hát erre várhatok... :S :-/ Tudom, hogy még fiatal és nem akarja (most!) elkötelezni magát, de ezek után az események után... egy ígéretet várnék tőle. Egy olyan komoly és erős ígéretet, ami megnyugtatja a lelkem. Egy romantikus, szerelmes férfire vágyom, amilyen tud lenni, csak lusta, hogy próbálkozzon a kedvemben járni... Vagy talán nem is akar. :-/ Nem tudom. Azt mondta, hogy ő sokat akar kapni, de keveset ad. Szerintem pedig úgy van, hogy ha sokat adsz, akkor sokat is kap(hat)sz vissza. Vagyis elméletileg. :P :-/ Mert én olyan sokat tudnék neki adni. És adtam is a hétvégén, hogy nála voltam.

Tőle is kaptam, és nagyon jól éreztem magam. Tényleg, ku...a jó volt a hétvége. Egy-két dolgot leszámítva, de tényleg jóóó volt. :) És szerelmes. Csak úgymond... keveselltem az odaadását, szeretetét, kedveskedését (mint mindig... ^^;;). Én adok neki szexet. XD ^^;; Mert hogy azt szeretne.... ^^;;;;; Sokat. És így, meg úgy, ahogy nekem nem mindig jó, nem szeretem vagy éppen fájdalmat okoz vele. De nem érdekel, mert szeretem. És egy nőnek 3 dolga van: kielégíteni a férfit, főzni rá és takarítani rá (persze, nem így szó szerint, de szerintem egy feleségnek és egy barátnőnek (élettárs) ezek a csúnyán mondva: "kötelességei".

És én igyekszem neki mindig mindent megadni. De azt veszem észre, hogy ő nem... Egyáltalán meg sem próbálja... Nem érdekli, hogy szeretnék-e valamit. Olyan, mint egy önző kisbaba. Mondtam is neki, hogy ne sértődjön meg, de olyan. Kér, kér, kér, de nem ad semmit. Lia azt mondta, hogy ne is akarjak kapni... és igyekszem is, hogy nem szólok semmit, csak adok, adok és adok. De közben várok is. ^^;; Egy csodára, ami kinyitja Demon szemét, hogy "TE! Ébredj már fel! Ez a nő szeret téged! Kényeztesd már egy kicsit, (mint egy Istennőt!) különben elveszíted!"

Nem fog elveszíteni... legalább is egyenlőre megkapom tőle azt az úgymond "minimum" szerelmet és kedvességet, ami elég ahhoz, hogy szeressem, körbeajnározzam, de néha lebassz...m vagy éppen megsértődjek rá és veszekedjek vele. De ha többet adna és tényleg ő is körbeajnározna és kedveskedne szavakkal, becézésekkel, gyengédséggel, akkor én lennék a világon a legboldogabb nő. :$ Csak arra vágyom, hogy boldog legyek Vele. (L)

Legszívesebben leírnék minden egyes szaftos részletet a hétvégéről, de Demonomnak megígértem, hogy nem teregetem ki a szennyest itt. XD Ha valakit érdekel, akkor írjon iwiw-en, msn-en vagy e-mailt vagy bárhol máshol (akár személyesen is!) elér és elmesélem neki. Az biztos, hogy tanácsot most már nem kérek... mert úgyis tudom, milyeneket kapnék. Ez egy nőnek más, mint egy férfinek. De én próbálom Demon szemszögéből is nézni a dolgot, úgymond "elfogadni", hogy ez volt és elfelejteni. Hinni szeretnék neki és úgy hiszem, hogy ha el tudom felejteni az elmúlt héten történteket, akkor boldog lehetek vele.

Úgy döntöttem, hogy adok magunknak még egy esélyt. Egy tényleg utolsó esélyt. Mert egyszer előfordult, hogy hazudott, jó, volt rá "oka", megbocsájtottam. Másodszor előfordult, mert meg akart védeni, jó, volt rá oka, megbocsájtottam most is. De harmadszorra már nem fogok. Itt a határ, amelyet meg kell húznom.
Ő az a férfi (legalább is tud olyan lenni, ha megerőlteti magát ^^;; XD), aki mellett nőnek érzhetem magam, boldog lehetek, felszabadult és leélhetem vele az életem. Persze, ha ez van megírva a Nagy Könyvben. :) Ezt szabta ki rám, rá, ránk a Sors. :)

Pusza!

Kedves Blogom!

Hétfőn olyan jól esett (jót tett), hogy kiírtam/kibeszéltem magamból a dolgokat. És örülök, hogy ilyen sokatoknak számítok. :) Ide ketten, iwiw-en pedig egy másik barátnőm írt véleményt, biztatást, támogatásáról biztosított. Mindannyian dühösek voltatok Demonra... jogosan. Volt, aki alapból elküldte őt a fenébe. De ez nekem nem megy... 3 év az mégis csak 3 év. Szeretnék adni nekünk még egy esélyt. Hátha... :)

Volt, aki biztatott, hogy rendbe jön minden, férfiből van és ne foglalkozzak butaságokkal, mert tönkre megyek bele. Fogadjam el úgy, ahogy van, mert minden pasi ilyen. Szerintem minden pasi más, bár vannak (vagy lehetnek) közös dolgaik, tulajdonságaik. Szerintem. Volt, akivel elbeszélgettem (Lia) hétfőn. Ő Demon ellen is és mellette szóló érveket is felhozott. De főként olyan tanácsokat adott, amiből ki tudok indulni. Nem "szakításról" és "nem szakításról" beszélt, hanem tanácsot osztott. Bár lehet, hogy a többiek is tanácsnak szánták, de már majd hogy nem meg is mondták, mit tegyek.

Arra pedig nekem kell magamtól rájönni, hogy mit teszek, hogyan, mikor és miért. És ez a legnehezebb a dologban. Mert ha nem jól csinálok/intézek valamit, akkor balul sülhet el. :-/ És ezzel tisztában vagyok. Úgy mindenkinek válaszolva: jól vagyok. Sokkal jobban. Ugyan nem vagyok 100 %-os, de 80 % körül lehetek. :) Bár szerintem sosem voltam 100 %-os, de ezt inkább hagyjuk. XDDDD ^^;;

Már nagyjából megformálódott bennem, mit fogok tenni. (Hála Liának!!! Kösziiii!) Persze, a többiek is sokat segítettek, ki így, ki úgy. Liával személyesen is elbeszélgettünk és nagyon jót tett. Már ugye itt alapból leírtam mindent, ami már hónapok óta gyűlt bennem, de Liával valahogy sikerült ezeket úgy megélnem, mintha semmiségek lennének vagy most per pill nem számítanának. Mert most a jelenre kell koncentrálnom és nem szabad egy pasi miatt elhagynom magam. Szeretnem kell önmagam, a Sorsom és saját magamnak alakítanom azt.

És most szombaton kiderül, hogy Demon mennyire akarja komolyan ezt a kapcsolatot... Bár tudom, érzem, hogy szeret... csak nem tudok annyira bízni benne (a történtek után), mint régen. :S Régen is voltam féltékeny, de nem ennyire.. :S Nagyon durva képzelgéseim vannak és hiába próbáltam tegnap is nem rá gondolni, hanem aludni. Nem ment. Folyton vizionáltam és majd' megőrültem bele. :S Forgolódtam kb. egy órát, de nem néztem és utána hajnalban is, mikor még felkeltem, nem tudtam ezek miatt a gondolatok miatt aludni.

Most nem Demon miatt fogok szoknyát venni, vagy sminkelni, hanem saját magam miatt. :) Mert jobban érzem magam úgy. Sminkelve. Meg hogy ha nőiesen nézek ki. :$ Hm... mi is van még...? Amúgy az a barátnő, akivel állítólag miattam vesztek össze, csak idő kellett neki (de Demon túlreagálta), mert tegnap beszéltünk msn-en és ők is. És Demon mondta, hogy most ugyanolyan, mint régen volt, tehát tényleg nem haragszik senkire. :) Én megmondtam. Csak nem haraggal kell beszélni emberekkel. Itt bent pl. senki sem tudja (Lián kívül, meg talán Judyn kívül), hogy mi van Demonnal.

Mert nem mutatom. Hiába vagyok érzékeny most mindenre és hiába (szinte remegek belülről még most is) vagyok lelkileg labilis, rossz kedvű, stb., próbálom ezt senki felé nem mutatni. És sikerül is. Persze, Lia előtt nem titkolózom. :P Ő az én lelki támaszom. (L) De úgy amúgy mindenki előtt normálisan, kedvesen és szinte már vidám-gondtalanul viselkedem. :) Ennyi. Csak uralkodni kell magunkon, hogy ne bántsunk meg másokat, hogy ha valaki másra haragszunk is vagy felidegesített és mérgesek vagyunk, dühösek.

Demonnak ezt IS meg kell(ene) tanulnia. Nem mutatni az érzéseit, vagy lehiggadni mások előtt. Nem pedig összeveszni velük. Hát... :P Tegnap beszéltem vele délutántól esti és nagyon jó volt. :) Mutatott zenéket és sok minden szóba került köztünk. :)) Ugyan én közben filmet néztem, ő meg közben zenét keresett, de hát, na. :P Jó volt kicsit felszabadulni a gondok elől... :) Ha csak egy kis időre is. Már azt tervezgettem, hogy hogy szabaduljak el (anélkül, hogy beteg lennék - mégis) a munkahelyről kicsit pihizni. Azt kéne. Tudom.

Anya is pl. rám sózza az összes vásárolni valót. Jó, a kenyeret, tejet, stb.-t, amit otthon is az öcsémmel együtt megvesznek és haza cipelnek, jó, azt nem. De az összes többi mindent, ami olcsóbb, mint nálunk, amit ő nem kap, ha sok minden kell, minden hónapban kell menni min. 1× vásárolni. :S És természetesen cipekedni, idegeskedni, hogy jajj, nem kaptam, jajj, nincs, jajj, nem olyan, amilyen kéne, stb., stb. Emiatt is ÉN idegeskedem és aggódom és mittomén. Pedig tudom, hogy nem kéne... :( Mégis. Ilyen vagyok... meg kéne változnom (magam miatt).

Sok a stressz, a mindennapi bejárás - haza, (azért ez mégis csak 8 órát elvesz a napomból :S ) van, amikor vásárolni - haza, szóval nincs egy nyugodt percem sem. :S Csak este jobb esetben 6 óra, rosszabb esetben 3 óra. Egyedüllét, kikapcsolódás, gépezés, Demonozás. De Demon sem ér rá mindig... vagy alszik... vagy a múltkor nem volt kedve msn-ezni... vagy most is elmegy a haverjához... nem lesz otthon. :( És ilyenkor jó legalább telefonon beszélni. Ma reggel is beszéltünk és tök jó volt. :))

Félek is a szombattól, meg várom is. Már most próbáltam Demonnak pedzegetni (asszem így írjuk XDD) a dolgokat. Hogy legyen férfias, uralkodó, ugyanakkor szerető és kedves. Akkor én fel tudok rá nézni és isteníteni tudom, odaadó leszek és szerető és minden megoldódna közöttünk. Legalább egy próbát... ha nem is sikerül, még mindig lehet az, hogy jó, akkor hagyjuk az egészet... :'( :S Bár szerintem menne. Belejönnénk a dolgokba. (L) Csak együtt kell lennünk és szeretni egymást. Együtt erősek vagyunk és bármi sikerülhet nekünk. (L)

Remélem, tetszik a színösszeállítás és nem folyik ki a szemetek. XDDD Előre is ezer bocsiiiiii. (L)

Pusza!

Kedves Blogom!

Jajj, most olyan rosszul érzem magam. És akkor még nem mondtam el mindent és nem teljesen. Bár, aki olvasta az előző bejegyzéseim az azt hiszi, komplett idióta vagyok és tényleg rámférne az a nyugtató vagy pszichológus és még az is kevés lenne. ^^;; Igazából teljesen összezavarodtam. Nem tudom, mit tegyek és mit kezdjek az életemmel és mi lesz ezután?

Szeretem Demont, de én ezt idegileg nem bírom (tovább). Nem bírom a szeretet-éhséget, a meg nem értést, a kínlódást, nem bírok tovább arra várni, hogy szeressen és ki is mutassa... Nem tudom, mit csináljak. Mert ha hagyom az egészet a francba, nagyon fogok szenvedni, tudom, mert szeretem. Nagyon. Viszont ha nem teszek semmit, akkor tönkre megyek idegileg.

Már ilyeneken gondolkodom, hogy elköltözöm Mohácsra... Demon természetesen belegázolt a lelkembe, hogy most már minek? 2 hónapra... Végül is igaza van, mert ha felveszik Kaposvárra, akkor oda megy. De oda is követném. Mindegy, hogy ha az egész fizum rámegy is, csak vele lehessek! Már ennyire nem bírom tovább. De gondolom, ez teljesen látszik az eddigiekből... ^^;; Elképzeltem, milyen fejeket vághatnak, akik olvassák a blogom. XD *röhög*

Félek. Mindentől. Félek, hogy elolvassa a blogot, félek, hogy nem... Félek, hogy megtudja az érzéseimet és félek, hogy nem és akkor örökre így marad minden. Ő szid, én meg hagyom. Huh... nem tudok a munkára koncentrálni... :S Semmire sem. Tegnap nem bírtam se olvasni, se tv-t nézni, se semmire koncentrálni. Folyton Demon járt a fejemben és hogy mi lesz? Mi lesz? Ki tudna erre válaszolni?.... senki jó formán.... A Sors kiszámíthatatlan. De én csak azt szeretném, hogy ne kelljen ENNYIRE szenvedn. Jó, szenvedjünk, mert kell egy kis sírás, boldogtalanság, szomorúság, nehézség az életben. De ENNYI???

Most már jöhetne egy kis jó szerencse... pálfordulat... boldogság... mert így tényleg nem jó, ahogy most van. Valaki segítsen! Kérem. T_T Adjon tanácsot, hogy mi tévő legyek!? Tudom, hogy beszélnem kell Demonnal, de úgysem értene meg... Tudom. Mert mostanában akárhogyan és akárhányszor és akármilyen finom is próbálom akármire is rávezetni, nem megy... Egyszerűen süket fülekre találok... :S Szépen mondom, kedvesen, finoman, hiába, mert én támadok és veszekedést kezdeményezek... *hatalmas sóhaj*

Most már tényleg úgy érzem magam, mint egy filmbéli főhősnő, aki a végén öngyilkosságot követ el - drámai befejezésképp. És Demon csak azt látja majd a végén, hogy egyedül marad és nincs kire rákennie az én halálomat is. Valahogy most ilyen tragikusan érzem magam és tragikusnak látom a világot... :'( Tudom, szörnyűűűű! De mit tehetnék? Hogyan változtassak a dolgokon? Egyszerűen dobjam el magamtól azt, akit a világon a legjobban szeretek?

Mert... *sóhaj és nagy gondolkodás* ...mert nem tudok segíteni rajta, rajtunk? Igazából együtt tudnánk... csak ő nem akar... egyszerűbb neki, hogy ha azt mondja, hogy én vagyok a hibás, hogy ő nem tett semmit, hogy ha ilyen rossz vele, akkor hagyjam el... Már nem érdekli semmi. Pedig még fiatal, nagyon fiatal és előtte az egész élet... Előttünk az egész élet... miért nem képes jobban akarni a szerelmünket? A boldogságunkat? ... nem értem... nem értek semmit... SEGÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍTSÉG!!!!!!

Pusza!

Kedves Blogom!

Nyugtató. Ez volt Demon gondolata. Rám. A viselkedésemre. Arra, hogy nyugodjak meg: szedjél nyugtatót. Hm...

A másik a pszichológus. Menjél pszichológushoz. Hm...

Tényleg túllőttem a célon, amikor lekurváztam, leribancoztam a barátját, tényleg. De ő meg nem érti meg az érzéseimet. Nem érti meg, hogy ezt nekem milyen nehéz feldolgozni. Főleg 200 KM távolságból!!! Mondtam neki, hogy nekem nincs szükségem a barátokra (hogy kimenjek velük szombaton, pénteken vagy vasárnap), nekem csak rá van szükségem. És erre mi volt a válasza? Gúnyosan megjegyezte, hogy de neki van! Kész. Teljesen elzárkózott tőlem és ennyi... Most miért kell így viselkednie? Holott én csak elmondtam neki az érzéseimet... Ez annyira szarul esett... nagyon megbántott vele... és hamar le is rázott... Így viselkedik egy szerelmes férfi? Nem hinném.

Ő meg engem hibáztat a fél évvel ezelőtti (vagy még régebbi) idióta haverjai miatt, mondván, hogy én üldöztem el őket. A nagy frászt! Ő volt idegbeteg és ő veszett velük össze. Nekem max. annyi közöm volt hozzá, hogy nem voltak normálisak, nem hagytak nyugtot, amikor mentem hozzá, akkor sem. Dörömböltek negyed órán keresztül az ajtón... Ez normális? Szidták az öcsémet (ketten a bandából, azt aláírom), mondván, mert köcsög újpesti. És??? MI a fasz köze van hozzá? Csak azért, mert ő meg fradista... Menjen már a p...a. És különben is akkor én már rég nem szóltam be semmiért Demonnak (a haverjaival kapcsolatban), amikor ő összeveszett a haverjaival.

Azt mondta rájuk, hogy hülyék, furán viselkednek és mesélt egy-két dolgot (talán már el is felejtette, hogy viselkedtek vele), milyenek voltak és ezért veszett össze velük. Meg talán az is közrejátszott, hogy akkor kezdett olyan lenni, mint egy vadállat. Dühöngött és nem lehetett lecsillapítani. (Kb. most is vannak ilyen pillanatai - neki kéne pszichológus vagy valaki, aki segít neki lehiggadni és nem őrjöngeni.) És egy ilyen alkalommal összeveszett mindegyik haverjával. (Megjegyzem, hogy nem voltak szerintem barátok, ha ilyen könnyen magára haragította őket és azóta sem beszéltek, sőt még "bosszút is álltak Demonon.")

És ezt most rám fogta... holott én pl. ha ideges is leszek miatta és közben mással beszélek (ez történt vasárnap), akkor sem szidom össze a másikat. Ha mással beszélek, akkor ott nyugodt vagyok (már amennyire lehet, miközben a másik ablakban meg veszekszel, de mindegy.). A lényeg, hogy soha senkit nem bántottam meg azért, mert Demonnal összevesztem. Lehet, hogy másképp szóltam hozzájuk, de az Igazi Barátaimmal sosem vesztem össze. Nekem nincsenek is másmilyen barátaim. Haverjaim. Csak olyanok, akik már velem vannak kb. ezer éve. :D És nem sértődnek meg semmi hülyeségen.

És amúgy is, ha össze is vesztem volna akárkivel is, akkor sem Demont hibáztattam volna. Ő max. annyiról tehetett, hogy veszekedtünk és felhúztam magam. De ha emiatt összevesztem volna bárkivel, akkor csakis ÉN lennék érte a felelős. Nem kenném rá Demonra. Ő bezzeg megtette. Minden sarát rámkeni. És erről fogunk beszélni, ha megyek hozzá. Nem érdekel, hogy felhúzza magát, az sem érdekel, ha EMIATT A HÜLYESÉG miatt szakít velem. Elegem van, hogy én vagyok a hibás azért, amit NEM IS ÉN KÖVETTEM EL! Ő veszett össze mindenkivel. Ő beszélt velük úgy, stb., stb., stb.

Most komolyan miért kell ilyennek lenni? :'( Ha tényleg szeret, akkor miért viselkedik így? Miért nem tud kedves, megértő és szerető lenni? T_T Tényleg: olyan sok-sok mindent tudnék neki adni, ha megfelelően viselkedne. Ez csúnyán hangzik, hogy "megfelelően", de csak annyit kérek, hogy normális legyen. Szerető, kedves, megértő, nem pedig gunyoros, bunkó és sértődékeny. És persze ne kenjen rám mindent. Olyan sok mindent kaphatna tőlem... annyira tudnám szeretni. Most is nagyon szeretem, de nem tűröm el, hogy ha lenéznek és a lelkembe tipornak. Lehet, hogy ő azt szeretné, ami régen volt... egy "rabszolganőt", aki kiszolgálja a férjét csak úgy, szó nélkül és engedelmeskedik neki akármiben. De ÉN nem ilyen vagyok. És sosem leszek. Hiába akarná (akarja), nem tudom, mert el sem mondja, mit akar.

Az egy dolog, hogy szeretetre vágyik, én is. De megadnám neki, hogy ha kapnék cserébe egy kis megértést, támogatást. Szexet is kapna, nekem is kell, basszus! De nem képes úgymond "érte" kedves lenni. Én meg csak úgy nem fogom neki megadni... nem vagyok kurva, hogy csak úúúgy odaadjam magam. Nekem ahhoz a lelkiek is kellenek. Annyi mindenen megyek keresztül, változok, változik az életem is... 21 a változás száma és nálam ez most jött el, mielőtt 22 leszek. És nem érti meg... olyanokat tesz, amikkel megelőzi a szakítást... lehet, hogy ezt akarja? Már nem akar velem lenni? Akkor miért hajtogatja, hogy szeret? Közben meg az ellenkezőjeként viselkedik... Nem értem, összezavarodtam. Lehet, hogy tényleg pszichológus és nyugtató kéne... T_T Vagy tényleg... *csúnyára gondol, amiért sokan leszidnák*... akkor megoldódna minden gondom mindenkivel és nem aggódnék már többé semmi miatt...

Olyan sok minden bajom van mostanában.... T_T És szimpla (ami nem is szimpla, hanem elég erős) sírás sem oldja meg. Az sem, hogy kiírom magamból. Az sem, hogy tegnap zokogva-telefonálva-kiabálva adtam ki magam Demonnak. Semmi. Álomba sírtam magam. De az is egy órába telt, mert néztem az időt... nem tudtam aludni. Lia amikor írt Demonnak egy levelet, Demon támadásnak vette. Én tudtam, hogy nem az. Legalább is nem 100%-osan, csak úgy 50%-ig... kb. Benne volt a tanító célzat, az, hogy próbáljon meg megváltozni. Az volt benne a tanítás, hogy szeressen és foglalkozzon velem, ne dobjon el és ne hibáztasson... De azt sem értette meg.

Azt sem, hogy egy teljesen úgymond "idegen" mondta ezt neki, tanácsolta. Demon úgy értette, hogy azt mondja neki Lia, hogy szakítson velem. Holott ez csak az egyik választása volt... a másik a szerelem... a megértés, a Minden! De nem értette meg... és szerintem, ha én mondom neki, sem érti meg.... T_T *sír* Ennyi. Hamarosan vagy begolyózok, vagy a szívem szakad meg, vagy mindkettő egyszerre.... de tuti, hogy kikészülök teljesen Demon miatt. És természetesen ezt is rám fogja kenni, hogy én tettem ezt magammal és stb., stb. Nehogy már ő legyen felelős a saját életéért (lásd barátai/haverjai)... és még az enyémért is. Igaz, az enyémért ne legyen felelős. De az övéért vállalja a felelősséget, a bűntudatot, ne kenje rám.

Tegnap elgondolkodtam rajta, miért is van velem Demon...? Szeret...? Azt csak mondja. Nem érzékelhető. (Ezt egyébként nagyon szar leírni...) Szex miatt...? Azt hébe-hóba kap csak... de úgy általában kap, szóval lehet. Mi másért? Megértés? Nem kap, mert nem úgy viselkedik. Veszekedést kap, mert rászolgál. Ha nem is szolgál rá, vagy épp nem veszekedni akarok, csak megértésre vágyom, akkor is épp másképp viselkedik, ha mondom is neki, mit szeretnék, ő akkor is azt csinálja, amit Ő akar. Véletlenül sem foglalkozik az ÉN érzéseimmel. Miért is? Hisz nem érdeklem... Csak akkor miért van még mindig velem? Ha ennyire leszar...? Ha ennyire mindenért én vagyok a felelős az életében? Miért nem dobott már el rég? Nem értem... Érthetetlen minden... Megőrülök....... *bőg, őrjöng, hajat tép, a fejét a falba veri, stb.*

Pusza!

Kedves Blogom!

Pénteken ugye alapból szar volt, mert Demonom nem tudott jönni hozzám. Munka, aztán mentem haza. Nem sokat tudtam beszélni vele, mert kiderült (vasárnap), hogy némára volt állítva a telója, ezért nem hallotta egyszer sem, amikor kerestem. :S Már pedig pénteken, szombaton és vasárnap is rengetegszer kerestem... hiába.

Szombaton volt a buli... háát, nem volt nagy szám. Mármint Demon nélkül. :( Folyton csak ő járt a fejemben, hogy nincs velem, már két hete nem láttam és nem tudom elérni, stb., stb. Sokan voltak, de mind pasik és mind részegek. Voltak aranyos pillanatok, pl. amikor a Pöttöm fázott és beraktam a ruhám alá. :) Úgy néztem ki, mintha terhes lennék. 9 hónapos. XD És jó érzés is volt. :$ Unokaöcsém, meg volt ott még egy kislány (ők később jöttek a családjával) és ők mondták, hogy jujjj terhes. XDDD Arik voltak.

Unokaöcsémen az látszott, hogy tetszik neki a kiscsaj. XD Nagyon kész volt. Rohangáltak ide-oda, egyik ajtótól a másikig és vissza, aztán erre-arra. :P Stb. A kislány nyúzta Pöttömöt, aki már kínjába menekült hozzám. XD Mosogattam két adagot, jól el is fáradtam estére. Volt semmittevés is, torta evés is és munka is. De főként hiányzott Demon és hívogattam, hogy hogy van, mi van vele? Kérdezgették is páran, hogy miért nem jött el? Mondtam, hogy beteg.

Erre apa azt mondta, hogy ők régen még betegen is elmentek (volna) udvarolni. Erre nem válaszoltam/szóltam semmit. :-/ Most mit mondjak? Ha rosszul van, rosszul van. Aztán este nagyon fáradt voltam, mert egész nap ott voltunk és nem tudtam igazán pihenni. Úgy elaludtam, mint a bunda. Vasárnap 10-kor keltem, de nem tudtam igazából kipihenni magam. :-/ Ebédet készített anya, segítettem neki, ebédeltünk, aztán törölgetés előtt beszéltem Demonnal msn-en.

Sok mindenről beszéltünk, egész jó kedvem volt ahhoz képest. Aztán szóba került, hogy mással is beszél, mert lassan írt. Kérdeztem, ki, lány, stb.? Aztán igen, lány, nem ismerem, stb., stb. A lényeg az volt, hogy féltékenykedni kezdtem... :( Az után az ügy után... szerintem nem csodálkozik senki ezen, hogy csúnya gondolataim támadtak. :S :'( Aztán veszekedni kezdtünk, holott én csak megnyugtatást vártam.... De igazából teljesen hülyén viselkedtem, aláírom. De Demon először jól tűrte. Én ellenérveket hoztam a lányok ellen, ő meg viszont-ellenérveket. ^^;; Szóval elvoltunk, de Demon dühös lett és összeveszett azzal a lánnyal, akivel beszélt.

Csak annyit mondott, hogy összevesztek és a lány lerázta, nem tudok pontos dolgokat. :S Aztán közölte, hogy miattam veszett vele össze. Mondom: hogy-hogy? Miért rám keni? Én csak Demonnak mondtam el a dolgokat, nem pedig a lánynak. De igazából az volt a vicces, hogy végig vigyorgó fejeket írt, XD-ket, s nem tűnt mérgesnek. Aztán mivel Demon lelépett aludni mérgesen. Mondom, ráírok a lányra, hogy ne legyen Demonra mérges, rám legyen inkább.

Demon kedveli őt, maradjon a barátja. A lány jó fej is volt, visszaírt, hogy senkire nem haragszik, bírja Demont és nem akar tőle többet barátságnál, neki is van párja. Na, ennek tök örültem. Jött Demon msn-re és mondom neki, mi történt. Erre ő is örül, már úgy éreztem, minden happy és tök jó. Erre pár perc múlva ír Demon - megint dühösen - hogy mindent elrontottam, mert a lány már nem úgy beszél vele, mint régen. És hogy sosem fog, mert nem fogja elfelejteni a dolgot, már késő, stb., stb.

Na, ezek után megint szarul éreztem magam, bűntudatom volt. Írja Demon, hogy most megy. Kimegy a haverjáékkal. Akkor már nem is beteg... 2 napos betegség volt. De hozzám nem tudott eljönni... :'( T_T *sír* Mindegy, menjen. Ha már jobban van. nem basztatni akarom megint, de ez nem fair. Én itt szenvedek miatta, mert nem képes uralkodni az érzésein. Ezért vágta földhöz a telefonját is, ezért veszett össze minden barátjával. Aztán meg rám keni, mert úgy könnyebb neki... Pedig ő kapta fel a vizet mindig mindenen, mert nem képes úgy szeretni, ahogy megérdemlem.

Elegem van. Mindenből. Abból, hogy engem hibáztat mindenért. Hogy folyton dühkitörései vannak. Hogy nem képes velem igazán foglalkozni, de a haverjaira mindig van ideje. Hogy folyton dolgozok és nincs semmi látszatja. Hogy anyámmal ilyen a viszonyunk. Hogy nem jutok egyről a kettőre. Hogy úgy telik minden egyes napom, hogy nincs semmi értelme!!! ELEGEM VAN!!! Mondtam Demonnak (természetesen zokogva-kiabálva) a telefonba, hogy elegem van, meg akarok halni. Ha lenne elég bátorságom, akkor leugranék a Viaduktról vagy felkötném magam, hogy vége legyen a sok szenvedésnek.

Ha tényleg miattam vesztette el az összes barátját (amit kétlek, vagy csak részben fogadok el), akkor mi mást tehetek még? T_T Mindent csak elrontok és minden rossz... és nem akarok így élni. Szörnyen érzem magam. Le sem tudom írni ezeket az érzéseket.... T_T Hiába bőgtem ki magam nem is egyszer már a héten, nem lett jobb. Csak kicsit. És mérges vagyok magamra, Demonra, a világra, mindenre és mindenkire!!!! T_T            T_T

Olyan nagy kérés egy kis boldogság??? Olyan nagy kérés, hogy ne szenvedjek már??? Már eleget kaptam a kínból, szenvedésből, mikor kapok végre örömöt, megnyugvást??? Szeretném, hogy ha szeretetre van szükségem, akkor ne azt kapjam, hogy most alszik, most játszik vagy most mással van, hanem hogy itt legyen mellettem és rám érjen. És ne legyen dühös, ha hibázok, mert mindenki hibázik. Emberek vagyunk. Bármennyire is hihetetlen, ő is hibázik. Sokat. Én is. De így kell (kéne) elfogadnunk a másikat. A hibáival, ballépéseivel együtt. És nem képes így elfogadni... azt vettem észre... Nem bocsájtja meg a hibáimat... elraktározza magában és egyszer majd rám zúdítja mindet.

Szeretném, ha úgy szeretne, ahogy én... vagy legalább hasonlóan. Szeretném, ha amikor hiányzom neki, felhívna. Ha arra vágyom, akkor átöleljen és csak öleljen, még, ha ő akkor nem is arra vágyik. Ha romantikára vágyom, akkor legyen gyengéd és kedves velem. Ha éppen beszélgetni akarok vele, akkor ne kukán hallgasson, hanem beszélgessen velem. Amúgy miért van az, hogy ő nem rakott ki egyetlen egy képet sem rólam sehova? :'( Ezek nekem nem egyértelmű jelek arra, hogy szeret. Hiába mondja... néha tényleg úgy érzem, igazuk van a barátaimnak, hogy csak azért kellek neki, hogy megdugjon...?! De akkor miért szór ennyi pénzt rá(m)? Nem értem... semmit sem értek és elegem van mindenből!!!!!!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szeretnék végre egy nyugodt, boldog percet (életet), ahol Demonom szeret és nem másokkal foglalkozik, ahol figyel az érzéseimre és nem mindig magával foglalkozik, hogy ő most már pedig ezt akarja és én vagyok az, aki nem érti meg. :'( Szeretnék családot, egy nyugodt családot. Demonnal, mert nagyon szeretem. Ha nem lenne ennyi akadály köztünk, akkor boldogok lehetnénk... Nagyon boldogok. Tudom. Érzem. Ha végre összeköltözhetnénk vagy közelebb lennénk egymáshoz, többet találkoz(hat)nánk, akkor sokkal, de sokkal jobb és könnyebb lenne minden. Úgy szeretném ezt. (L) :$ Olyan nagy kérés ez?

Pusza!

Kedves Blogom!

Huh... hol is kezdjem? Talán a legelején. Demonom hétfőn hajnalban (5-6 óra körül) írt msn-en. Nagyon szépeket írt. Pl., hogy szeret és nem akar elveszíteni soha, hiányzom neki és . Édesnek találtam és úgy örültem. Azok után, hogy rossz volt köztünk a viszony. :) De aztán csalódnom kellett... kiderült, hogy miért írt ilyen szépeket... Egyik csaj barátnője bepróbálkozott nála. -.-” Na, most ebben az a szép, hogy látott engem az a némber, beszélgettünk is a múltkor, tudja, hogy vagyok, hogy van barátnője Demonnak, neki is van (legalább is volt, aki mellékesen jó párszor meg is csalt... hülye ribanc!) és még így is kikezdett vele.

Mondjuk „csak” egy puszi volt... a szájára... meg Demon próbált elhajolni (de már késő volt) De hát, akkor is! Mit képzel ez magáról??? Hülye 15 éves kis picsa! Hagyja már békén a pasikat...! Találjon magának egyet... EGYET és próbálja meg nem megcsalni... egyáltalán mit akar még ilyen fiatalon és nem is élvezi... Mi értelme? Azt hiszi, hogy ettől jobb „nő” lesz? Menjen már a jó k...a anyjába. Oda. -.-” *nagyon dühös* Szóval ezek után sírtam, utálkoztam, gyűlöltem, idegeskedtem, megint sírtam, magamban őrjöngtem, majd hogy nem hajat téptem, földhöz vagdaltam magam és egyéb szép dolgot. Természetesen azóta nem tudom kiverni a fejemből azt a tényt, hogy akármikor akárki és akármit tehet Demonnal...

Mert ő is csak „pasiból van” és ki tudja...? Ha egy nő olyan rafinált, ágyba tudja csalni... és azt nem élném túl. Lelkileg legalábbis. Lehet, hogy amúgy élnék, de belülről meghalnék. Az tuti. Nem tudom, Demon vajon van-e elég erős ahhoz, hogy ha felizgatná egy nő, annak ellenére is nemet mondana neki...?! Nem tudom. És ezek után, hogy az a rohadt ringyó megpuszilta/csókolta, azóta eluralkodott rajtam ez az érzés és alig tudok tőle szabadulni. Folyton eszembe jut. Akármiről. Ha nem veszi fel a telefont. Ha kissé ridegebben válaszol. Ha sokáig nem hív fel. Most pl. az történt, hogy ő jött volna hozzám, mert a nagybátyámnak holnap tartjuk a 40. születésnapját és ezért nem mehettem én Demonhoz.

Mondtam neki, hogy jöjjön megint ő. Jó, jön. Erre ma (MA) telefonált, hogy mégsem tud jönni. Kb. fél 2- fél 3 fele. Pffff.... jókor... :-/ :@ -.-” És erre megint eszembe jutott, hogy mi van, ha egy nő (lány) miatt nem jön...? És ettől a gondolattól teljesen ki vagyok borulva. Teljesen. Görcsbe van a gyomrom és fáj a fejem. Jah és folyton sírhatnékom van. Amit rendszeresen ki is engedek magamból... Aminek ki kell jönnie, hadd jöjjön. Demon azt mondta, hogy beteg és hallottam is a hangján, hogy az. És addig, amíg nem jutott eszembe, mi történt hétfőn... addig nem is gondoltam semmi rosszra. Maradjon persze csak otthon, beteg, ápolgassa magát. Majd találkozunk a 3. (HARMADIK) héten... jövőhéten....

De aztán letettük a telefont és haza jöttem és nem vette fel a telefont és megint beindult a hülye fantáziám és olyan csúnyákat képzeltem... :'( T_T Szörnyűűűűű vagyok! Szörnyű. *zokog* És természetesen most annyira szar kedvem van... nincs kedvem egyedül bulizni... nincs kedvem a tortákért elmenni... nincs kedvem semmihez sem egyedül... nélküle... Lehet, ha előbb mondja, hogy beteg és nem tud jönni, mert rosszul érzi magát, akkor könnyebben viseltem volna, de így... Utolsó pillanatokban... Még abban is reménykedtem, hogy csak át akar vágni, hogy meglepjen. Azt mondja, hogy nem jön, mert beteg. Közben pedig mégis eljön hozzám és nagy örömet szerez. :) És ez olyan jó lett volna. (L) De tudom, hogy beteg... nem várom el, hogy eljöjjön... csak megint a hülye fantáziám.... Fúúúúj!

Ki kéne már nőnöm ebből. Folyton képzelődök és olyanokat szeretnék (kívánok), amik sosem teljesül(het)nek. Vagy mert az, akiről képzelem, nem változik meg sosem a kedvemért... nem tesz olyat, aminek örül(het)nék, vagy mert olyan hülyeségeket képzelek, amik abszurdak. :-/ Szóval ez vagyok én. Egy örök álmodozó bolond. :S De legalább beismerem. XD Ez is valami/haladás. :-/ Olyan nagy csalódás, amikor vársz valamit... de annyira, hogy mindent előkészítesz és mindent megteszel érte! Aztán mégsem kapod meg. (Lásd Demon jövetele.)

Csütörtökön szépítkeztem. :$ Pénteken reggel annyira fáradtan ébredtem, semmi kedvem nem volt sminkelni, szép ruhát felvenni, olyat, ami tetszhet neki. De mondom, ááá, mégis. Tetszeni akarok neki. Gyönyörűen kisminkeltem magam, igéző szemek, csábosak. Szép ruha, feszes farmer, még szexisnek is mondanám magam, ha lenne önbizalmam. XD ^^;; Kikészítettem a papucsát, hogy majd, ha jön, megkapja és felveszi. (Aztán persze el kellett raknom és elmondani, hogy miért nem jön és stb., stb. és totál lehangolódtam.) Elterveztem, hogy hogy adom neki oda a meglepijét, meg mikor. Hogy ha jön, akkor veszek neki fokhagymás kiflit, mert azt szereti és éhes lesz, ha jön. Meg szomjas, szóval valami üdítőt is kapott volna. Aztán szépen haza megyünk, megfürdünk, aztán.... khm.... *sztornózott részletek*

Szombaton reggel boldogan ébredünk, elmegyünk a tortákért, esetleg venni ezt-azt. Aztán vagy előtte még reggeli. Utána buli. Nem leszek egyedül, majd ketten segítünk a maminak kihordani a tányérokat, poharakat, evő eszközöket, stb. Aztán este megint fürdünk, tv-zünk vagy a gépen nézünk valamit, aztán megint *sztornó* :$ Vasárnap nemtom hogy telt volna. De biztosan reggeli, segítek ebédet főzni anyának, aztán ebéd, megyünk a mamiékhoz, ott kettesben jobban eltelik az idő, mint egyedül. Aztán haza jövünk, vacsora, fürdés és megint egy kis együttlét. (L) Aztán reggel hétfőn pedig együtt megyünk. Én dolgozni, ő pedig haza.

Valami hasonló lett volna... De hát, már mindegy. Csak annyira jó lett volna ez így. :) :( Most beszéltem vele telefonon... aranyos volt. Eljön holnap a 4 órásival (hajnali), mondom nem. Szó sem lehet róla. Egy: beteg, ne buszozzon, gyógyuljon, kettő: már így is, úgyis szar a kedvem, azon segíteni nem tud. Jó, ha itt lenne, akkor persze nem gondolnék rá, hogy nincs itt és jajj, de szar nekem, de a mostani hangulatomon már nem tudna változtatni úgy, hogy mindegy. Jövőhéten együtt leszünk és kész. Most már kibírok még egy hetet... csak most rossz, de mindegy. Majd elmúlik. Túlélem, mint mindig. És túl leszek azon a némber-dolgon is. Csak ne találkozzon velem, mert úgy megtépem, hogy többet egy férfira sem néz. -.-” >.<” Ezt is idővel elfelejtem... csak most még túl friss a seb.

Szóval ez történt. Ezen a héten. A fontosabbakat leírtam. Ma van egy éve, hogy a bíróságra kerültem. :) Lia gratulált, másnak meg nem mondtam. :-/ Igyekszem mihamarabb írni.

Pusza!

Kedves Blogom!

Na, hát, nem is tudom, hol kezdjem?! :D Egyik kedves barátnőm azt írta nekem, hogy márpedig ő igenis olvassa a blogom! :))) Ennek annyira megörültem. :) Legalább valaki. :D Hehe. Szóval most az Ő kedvéért írok. :)

Még egy hónap és nyaralás, szünet, hawaii. :) Készülünk a Balcsira, remélem, hogy otthon nem sokat kell lennem. El akarok otthonról költözni. De minél közelebb vagyok hozzá, annál reménytelenebb az egész... Nincs rá keretem. Nincs rá pénzem. Túl drága egy embernek az albérlet. :S És Demonom most Kaposvárra fog menni katonának.... nem fogunk tudni együtt elköltözni (összeköltözni) albérletbe. :((( És ettől totál kivagyok. Anyám egyre idiótább, öregebb, bénább (szó szerint) és komolyan mondom, hogy az agyamra megy! Hát, még ha egész szünetben a nyakamon lenne... Fffff....

De szerencsére nem lesz. Egy pár napot azért otthon leszek, de azt tervezem, hogy majd' két hét Balaton... és a többit Demonomnál akarom tölteni. :) Kettesben. (L) *láw* Most elvagyunk egymással. XD ^^;; Néha jó, néha rossz, de túléljük. :) Senki és semmi sem tud minket szétválasztani. (L) Szeretjük egymást. *love* :$$ Demon még mindig olyan, amilyen volt... Néha kedves, szerető, figyelmes, aztán a következő pillanatban pedig bunkó, dühödt, úgy viselkedik, mint egy vadállat. :S És olyankor nagyon meg tud bántani. És általában nem is adok rá okot...

Ha adok okot, akkor jó, legyen olyan és szidjon le. De felhívom telefonon, beszélni akarok vele, kérek tőle valamit és erre leb@sz, hogy nem ér rá és ez elvitte a biciklit, a másik meg elromlott és nem tud elmenni és stb., stb. És most arról ÉN tehetek? NEM! Le is kiabáltam a fejét (természetesen sírva XD), hogy én szeretem őt a legjobban és hogy pont ÉN nem tehetek arról, hogy a biciklik nincsenek meg vagy elromlottak és hogy nem tud elmenni... Hagyjon már békén ilyenekkel... -.-" Szörnyűűűű! Nem ám örülne, hogy érdekel, mi van vele, azért hívom fel, mert hiányzik, mert szeretem. Ááááá... hát, az luxus... Ilyennek örülni?

Tegnap már azt is közölte, hogy nem szeret telefonálgatni... Pffff.... ez az egyetlen kommunikációs lehetőségünk... és erre nem szereti. Én sem szeretem, képzelje el... de nincs más lehetőségünk! Mohácson van! Aztán meg Kaposvárra megy! Mégis hogy a jó büdös.... *szitkozódik* ....francba beszéljek vele, ha 200 km-re van??? (Még többre is... :-/) *mély levegő* Szóval most valahol itt tartunk... otthon van, nem csinál semmit és még felhívni sem képes egész nap... Jó, tegnap aludt, mert hajnalig fenn voltak valami régi osztály társával. Megértem. De kíváncsi vagyok, hogy ma mikor fog felhívni...

Mondja, hogy majd felhív, aztán egész nap semmi, nekem kell felhívni, mikor lefekszem aludni... És akkor közli, hogy hát nem úgy volt, hogy te hívsz? Pfff.... >.<" Szeretem, meg minden és vele akarok lenni minél előbb! De néha kiborít. Nem ért meg és azon bíbelődik, rágja magát, hogy nincs bennünk közös... És ez számít? Eddig sem számított. Igaz, jobban megvoltunk, mert most nagyon megváltozott. Olyan, mintha két "én"-e lenne... de attól még benne van ugyanaz a srác, akibe beleszerettem és akivel jól megvoltunk. :) És meg is lehetünk. Csak kicsit toleránsabbnak, megértőbbnek kell lennünk egymással.

Mindenkiben van rossz- és jó tulajdonság is, nem is egy, hanem sok. És a jókat szeretni, a rosszakat pedig el kell fogadni. Megszokjuk és eleresztjük a fülünk mellett. :) Mert szeretjük a másikat és szeretnénk vele lenni mindig. De ez csak úgy megy, ha toleránsak vagyunk és nem mindig kapjuk fel a vizet a hülyeségein. Demon mostanában folyton felkapja a vizet... :( Én meg próbálom lenyugtatni, de nem mindig sikerül. Érdekes... amikor bőgök, akkor le tud nyugodni és kedves tud lenni. Akkor folyton bőgjek? De az se megy mindig, csak ha olyan a hangulatom... Na. És nem is akarok folyton sírni...

Egy pár szó anyámról... Tiszta idegbeteg egy picsa lett. Komolyan mondom. Már lassan megőrülök mellette. Hétvégén nagyon szemét volt velem. Szerintem arra pályázik, hogy ha Demon ott van és engem sikerül megbántania, akkor szakítok vele. Vagy én nemtom. Mit akar tőlem? Irányítani már úgysem tud. Fogadja el, hogy ez az ÉN kib@szott.... *szitkozódik* ....életem! Ne szóljon már bele senki, hogy kivel, mikor, hol és mit csinálok?!!!! Ez az ÉN életem! Kész! Becsukom a szobám ajtaját, anya jön és kinyitja, hogy jajj, hadd szellőzzön. (Anyád.) Tegnap az ablakom csuktam be, hogy tudjak aludni, ugyanis nagy vihar volt és zajos volt. Erre feljött és kinyitotta az ablakot, hogy hadd szellőzzön. (Anyád.)

Szóval ezért szeretnél MINÉL ELŐBB elmenni otthonról! Valaki segítsen! Demonomnak mindig mondom, hogy találjunk ki valamit, hogy együtt lehessünk és menjünk! Kész! El innen! El tőlük! El tőlünk! Mindenkitől! Legyünk "szabadok"! Már nem vagyunk gyerekek, akiknek megmondják, hogy mit csináljon... Vele akajok lenni és kécc. :'( MOST! *sírdogál* Demonom.... vigyél el innen... :'(

Amúgy meg a laptopom bedöglött. Az is, hogy rohadna meg, aki ilyen sz@rt készített... -.-" El kellett küldeni szervizbe, mert még ingyen megcsinálják jótállással. De az Csehországban van (Acer Szervizközpontja) és hát, nem volt egyszerű oda elvitetni. Becsomagolni, címet írni rá, telefonálgatni, aztán egy futár elvitte és remélem, hogy hamarosan visszahozzák. Kedden vitte el a futár, hát, szerintem jövőhétre már vissza kell hozniuk. Jövőhéten megint jön Demonom és remélem, megértőbbek és kedvesebbek tudunk lenni egymással. (L) Majd igyekszem. *kiss* Szóval ezek történtek. :P Majd igyekszem minél előbb írni még.

Pusza! 

Kedves Blogom!

Nem is tudom, minek írok ide már... úgysem olvassa senki... időm sincs írni... meg semmi értelme. De mégis van. Talán az az értelme, hogy kiöntöm a szívem. Még, ha nem is hallgat meg senki... de legalább nekem könnyebb egy kicsivel...

Szóval mostanában Demon kezdi a veszekedéseinket... és mindig engem basz le egy régi sérelméért... Hogy mert én mindig ezt mondtam neki, én mindig leszidtam ezért és én sosem értettem meg őt. -.-" Nem tudna hozzám optimistán hozzáállni? ....nem. Meg sem próbálja. Azt hiszi, hogy nem vagyok képes változni. Pedig minden lehetséges. Csak igazán akarni kell. És én igazán akarom. Mert szeretem őt. És őérte akarok megváltozni, hogy neki ne legyen rossz mellettem. Ehelyett most nekem rossz őmellette. ....ördögi kör. :S

Most is olyat bőgtem miatta... pedig egyetlen egy rossz szót sem szóltam, csak kértem valamit. Nekem tud nemet mondani. (Igen, most elmondom, mert feldühítettél. Amúgy neked nem akartam, nem mondtam volna és nem is mondtam a telefonba.) Ott ül nála egy haverja, fáradt, de nem küldi haza. Az apja hívja, nem mondja, hogy fáradt, nem ér rá, sok dolga van. És így tovább. Senkinek sem mond nemet, de nekem.... huh... sorolhatnám. Erre mondta Lia, hogy mások bábja... és nem érti meg.

Most ő haragszik Liára, amiért Lia elmondta neki a véleményét. Leírta neki msn-en, hogy hogy viselkedik és min kéne változtatnia. Erre megharagudott rá... -.-" Én egyetértek Liával. Persze, aki ismeri Liát, az nem veszi magára (annyira) a dolgait, beszólásait. De Demon nem ismeri Lia nyers stílusát és komolyan berágott rá. Sőt! Velem veszekedett miatta, hogy olyan, mintha én írtam volna és hogy bla-bla... nem is emlékszem már rá pontosan. Nem is akarom ecsetelni. De a lényeg, hogy ÉN békítettem ki őt.

Hajlandó vagyok feladni a büszkeségemet miatta, hajlandó vagyok úgymond "megalázkodni" neki, bocsánatot kérni és az a hála, hogy veszekedést kezdeményez és még neki áll feljebb akkor is, ha kezdeményezem a békülést... Azt mondta a telefonba, hogy érzi, hogy szítok, sugárzok felé valamiféle... hogy is nevezte... (nagyon pesszimista volt) olyan érzést, amiből tudja, hogy rosszra gondolok. Pl.: mérges, dühös vagyok, hogy mindig másokat helyez előtérbe és hogy veszekedést fogok kezdeményezni. De hogy gondolhat/érezhet rólam ilyeneket, amikor azt sem tudja, mire vágyom? Pedig azt könnyebb megfejteni, mint a többi érzésemet, gondolatomat.

Mondtam neki, hogy ne álljon így hozzám... Egyáltalán nem gondoltam ilyenekre... Mire gondolok most? Kérdeztem tőle. Erre ő azt mondta, hogy dühös rám... ....hát, én pedig rettentően elkeseredett és szomorú voltam és fájdalmat éreztem a szívemben. :'( *sírdogál* Nem akartam megbántani, épp ezért csak annyit mondtam neki, hogy én vagyok az egyetlen, aki ennyire szereti őt és mégis velem viselkedik így. Másokkal legyen ilyen! Ne velem!

Ha nem vette volna észre, most pont úgy viselkedem, ahogy ő akarta. Kedves, megértő vagyok, nem veszekszek, inkább hátrálok és igazat adok neki, szenvedélyes és kívánós vagyok és ha kér valamit, teljesítem. Mind lelkileg, mind testileg próbálok a kedvében járni - tényleg minden téren! Komolyan... *sír* És erre mit kapok? Szerelmet? ...nem. Megértést? ...nem. Egy kis figyelmet (amit mellékesen másoknak ingyen és bérmentve odaad, akik kihasználják a jó szándékát)? ...nekem nem. Veszekedést? ...igen. Sírást, fájdalmat? ...igen. Hát ezt érdemlem? ...szerintem nem.

Folyton azzal jön, hogy most már elege van... De én kínálok neki egy jobb életet, egy szebb jövőt. Miért nem fogadja el és lesz boldog és szerető? Miért nem fogad el úgy, ahogy vagyok? Miért nem próbál változtatni a kapcsolatunkon? Azt mondja szeret, de mennyire? Mennyire vagyok neki fontos? Annyira, hogy megpróbáljon velem együtt segíteni rajtunk? Annyira nem? .......

Pusza!

Kedves Blogom!

Hát, igen, ez a cím... már alapból rosszul hangzik. "Műtét". Mindegy mit, utáljuk. ^^;; Hát, még én most... Kedden estem át egy mandulaműtéten. :S Most nagyon fáj a torkom, beszélni alig tudok (néha jobban, néha alig-alig), enni, orrot fújni, tüsszögni, köhögni, ásítani, nyelni! Borzalmas. :SS Az ilyen alap dolgokat az ember nem tudja megcsinálni? Szörnyű! Senkinek nem kívánom. Ha a fájdalomcsillapítót beveszem, akkor jó (jobb), de csak addig, amíg el nem múlik a hatása. :S Pff.... utána megint szar lesz. :-/
Figyelmeztetés!
Aki nem bírja a műtét leírását, vért, egyebeket, ne olvassa el! Csak leírás, semmi komoly, meg nem vérengzős, de ha nem bírod az ilyesmit, ne olvasd el! Én szóltam. :P

3 db-ot szabad bevenni a fájdalomcsillapítóból és kb. 6-ot kéne, hogy jó legyen 24 órán keresztül. Nehogy azt higgye bárki is, hogy ez csak 12 órás dolog. Áááááá. 24 órán keresztül szar. Aludni sem hagy ez a szar.... Fffffff-ffffffffff! 2 óránként felkelek, szabályszerűen. fél 10-kor lefekszem, fél 12-kor felkelek, iszok, pisilek, fél 2-kor szintén, fél 4-kor dettó, fél 6-kor ismét. Szörnyű!!! Fél 6-kor bekaptam egy fájdalomcsillapítót és fél 10-ig bírtam aludni, de még így is fáradt voltam. Akár egy félhulla. :-/

Azért kellett kivenni a manduláimat (torok), mert idült garatmandula gyulladásom volt, ebben az évben már kb. 3× és utóbbi nem múlt el teljesen. Váladékot (gennyet mittoménmit) hagyott maga után a torkomban, amitől furán nyeltem és szörnyen zavart. Aztán miután senki sem tudott vele semmit kezdeni, a főorvos fül-orr-gégész mondta, hogy ki kell venni a manduláimat. :S Mondom: Tudtam. (Mármint, hogy ki kell venni őket.) Éreztem. Oké, mikor? Április 26. 07,30 - Szent Imre kórház. Oké, ott leszek.

Szóval kedden felkerekedtünk Demonommal és irány Pest! Ő ment haza, én meg a kórházba. Egy kétágyas szobába kerültem, ahol egy Bea nevű lány volt. Neki orrsövényferdülése volt. Vele, meg a párjával beszélgettünk és úgy elvoltam fél 10-ig, amikor kihívott egy nővér. Kint papírokat íratott velem alá, elmagyarázta a műtéti folyamatot, étkezést utána, mondta, hogy két hétig nem mehetek sehova. Úgy, hogy munka addig kilőve. :-/

Először is kezdjük azzal még, azt kifelejtettem, hogy a doki megkérdezte még akkor, amikor mondta, hogy ki kell venni a manduláimat, hogy kérek-e altatást vagy csak érzéstelenítést. Én kapásból rávágtam, hogy nem kérek altatást. Gondoltam, minek? Ha adnak érzéstelenítést, úgyse érzem? Nemde? ^^;; Na, aztán mesélte olyan, akinek már kivették,hogy ő hallotta, amikor vágtak, csorgott a vér, stb. és hogy majdnem rosszul lett. :S Uhh. Na, akkor anya is azt mondta, hogy inkább kérjek altatást. Mondom jó. Na, de amikor kedden mentem, a nővér azt mondta, hogy akkor viszont nem tudnak megműteni, mert az altató orvosnak egy nappal előtte látnia kell a leleteimet, stb.

Na, akkor mondom, hagyjuk. Inkább átesem rajta így. Kész. Fájni nem fog így se, úgy se, majd csak utána. De a fene gondolta, hogy ennyire!!!!! :SSSS Na, aztán a másik nővér, aki hívott mondta, hogy öltözzek át, hamarosan jönnek értem. Hűha. Átvedlettem pizsamába és vártam. Jött egy nővér, adott egy szurikát (fájdalmas szurit) a fenekemtől kicsit feljebb. :-/ Rohadtul szúrt... és váratlanul is ért a szúrás... de nem a szúrás fájt, hanem amikor nyomta bele azt az izét... nem is tudom pontosan mit kaptam. :S Na, a lényeg a lényeg, akkor már kezdtem kicsit parázni, hogy mi lesz itt?

Aztán jött egy ápoló pasi, aki mondta, hogy menjünk. A szemüveget hagyjam ott. Letettem, hát sokkal jobb is volt! Legalább nem láttam konkrét dolgokat semmit, legalább is élesen nem. A műtőbe vitt (karon fogtam és úgy), mert ugye nem láttam. XD A fejemre tett egy ilyen zöld sapkát, ami alá betűrte a hajam (aztán műtét után mondta, hogy az enyém lehet XDD tartsam meg). Azt mondta, hogy utálni fogom, aztán bespriccelt a számba valami keserű szart, amitől megbénult a nyelvem és hátul a szám. Nem tudtam nyelni. Akarni akartam, csak nem ment. :S Uhhh, de rossz volt. Akkor már ott volt a segédkező ápoló, az orvos is és bemosakodtak.

Akkor még 2× (összesen 3×) fújt olyan keserű, bénító szutykot a számba... hát, azt hittem, megfulladok tőle. :S Aztán rossz volt, hogy ne akarjak nyelni, mert nem tudtam. :S Aztán bevezetett az ápoló a műtőbe, egy szobával arrébb és leültetett. Sötét volt ahhoz képest, csak az orvos fején volt ilyen világító izé... :S Uhh, na, akkor beadott két injekciót balra, kettőt jobbra a számba. :S Huh, hát, akkor elkezdtem szédülni, kezdett elfehéredni a világ... és azt hittem, elájulok. :S Mondtam is, hogy rosszul vagyok, szédülök. Erre mögém állt az ápoló és nyomta előre a fejem (persze csak minimálisan), s mondták, hogy nyomjam a fejemmel az ápoló kezét hátra tiszta erőből, ahogy csak tudom és ekkor visszanyertem a "lélekjelenlétemet". ^^;;

Na, aztán amint hatott az érzéstelenítő, elkezdődött. Először féltem, de aztán mivel nem éreztem semmit, nem ijedtem meg. Az ápolónő, vagy nővér vagy nemtomki volt az a nő, kérdezgette, hogy jól vagyok-e, én meg bólogattam néha. XD Először a jobbot, aztán a balt szedte ki az orvos. Nem fájt, és hangilag sem volt olyan szörnyű, ahogy azt az Éva állította. :) Nekem legalább is nem. Nem volt olyan durva, ahogy ő elmondta, én pedig elképzeltem. Túléltem. Megdicsértek utána, hogy ügyes voltam. XDD Az tök szar volt, amikor mondták, hogy köhögjek és betoltak asszem a légcsövemhez egy vattát, hogy kitisztítsák a vértől. :S Huh, az rossz volt. És ezt 2× is kellett. :S Köpni is kellett párat, amit persze nem igazán tudtam, mert nyálam sem volt, csak a vér jött ki... Mivel letakartak egy lepellel (a testem), így még saját magamnak sem tudtam megtörölni a szám... hol az orvos, hol a nővérke törölgettek. XDD ^^;; Megkérdezte a műtét után a nővérke, hogy meg akarom nézni? XDDD Dehogy isss! Amúgy sem láttam semmit szemüveg nélkül, na, meg kíváncsi rá a franc! Annyit láttam csak, hogy vér, fehér vatta, vér, fehér vatta. XD

Jah, amúgy az volt még gáz, hogy leégették utána a sebeket... ^^;; Na, az a szag... fúúúúúj! És utána még aznap éreztem a számban ilyen furcsa ízt... Jákkiiiii! Aztán tolószékben visszatoltak a szobába. Lefektettek az ágyra (a pasi ápoló) és mondta, hogy itt feküdjek és ebbe köpködjem a vért... ^^;; Pontosabban véres nyálat. Aztán kaptam még egy fájdalomcsillapítót, amúgy kb. fél óra alatt kész volt a műtét. Az orvos csak miattam jött be, utána ment is. Aztán másnap is csak miattam jött be a kórházba. :) 1,5-2 óra elteltével már ihattam és utána már nem szabadott köpködni. Aztán fél 5-5 fele megint kaptam egy szurit, fájdalomcsillapítót. Azt mondták, 2-3 pohárral muszáj meginni, az a gyógyír rá. Hamarabb meggyógyul.

Csak az a baj, hogy nem tudsz!!! XD ^^;; Ittam volna, ha tudtam volna... :S De muszáj volt erőltetni, ha majd' meghaltam akkor is. :S Amúgy miután a szobában hagyott az ápoló, nézem, falfehér a lábam. Belenéztem a tükörbe, tök sápadt lett az arcom is. XD Életemben nem voltam még ilyen fehér. XD És szerintem nem is leszek. ^^;; Röhögni sem lehet, enni aznap egyáltalán nem ettem semmit, úgy korgott a gyomrom, mint állat. :S Másnap már ettem pudingot, meg levessel "higított" kenyeret. XD Pontosabban levest, amibe kenyeret áztattam, egy centis darabokra vágtam a kenyeret és jól beáztattam. Úgy meg tudtam enni. Na, meg persze jégkrémet. :P A hideg jót tesz neki. De tejet pl. nem tudok inni, mert csípi a sebet. :S Szerda reggel már jöhettem is haza. Rögtön felmentünk öcsémmel mamámékhoz, ott volt anya is a Pöttömmel. (Öcsém hozta haza a cuccom a kórházból, meg haza kísért.)

Telefonba Demonom nem nagyon értette, hogy mit mondok. XD Most már azért jobb. :) A Pöttöm tündéri lett levágott frizurával, csak az nem tecc, hogy a lábánál és a fejénél hosszabbra hagyta a kozmetikus. :S És így kicsit fura lett szegény feje. ^^;; Most meg úgy néz ki, hogy kicsit megfáztam... folyik az orrom, amit természetesen nehezen vagy alig-alig tudok kifújni. Folyton tüsszögnöm kell, amit nem szabad, nehogy felszakadjon a seb. Éhes vagyok, enni meg nem lehet, vagyis nem tudok. Minden meg van tiltva... :((( Azt mondta a doki, minél többet  beszélek, minél többet eszem, erőltetem úgymond, annál hamarabb meggyógyul. Mert aki pihenteti, nem beszél, kíméli, annak lassabban gyógyul. Ezért próbálok mindent enni, persze kicsit és rengeteg vízzel. XD Minél többet beszélni, amikor persze a fájdalomcsillapító még hat. XD És akkor remélem, hogy hamarabb meggyógyul. :)

Kedden kell visszamennem kontrollra. Tök furi amúgy belülről a szám... Ilyen fehér izék vannak a mandulám helyén, kb. 4-5 centis "lukban". XD ^^;; Az a seb, csak nem barna színű, mint kívülről, ha sebes lesz a kezed pl., hanem fehér. Az orvos mondta, hogy ne ijedjek meg, nem genny, lepedék... vagy mit mondott. XD Fehérje.... ilyesmi. :P Nemtom pontosan. Szóval most valahogy így állunk. A jobb feléről leesett (nem láttam, nem éreztem, csak utólag láttam, hogy délután már nem volt ott egy fehér izé, amit reggel még láttam ott ^^;;) egy lepedék vagy seb darab, és most kissé csípi még a sima víz is a sebet... :((( Remélem, ma fogok tudni aludni.

Demonomról csak annyit, hogy nagyon rossz most vele. Hol angyal, tündér, szerelmes, drága, kedves, hol pedig bunkó, ördög, sátáni, gonosz. Ennél rosszabb nincs is szerintem... :( Mikor így váltakozik a személyisége.... :S És nem tudom, mit tegyek. Nekem is véges a türelmem, amúgy sem vagyok nagyon (túl) türelmes típus... Szeretem, már két éve együtt vagyunk... lassacskán három... és tényleg szeretem. És ő is. Csak ez az anyja-anti ügy kikészítette szegénykémet... :( És amíg ott nem lesz béke, addig az ő lelkében sem. :S ......... Majd lesz valami. Valakinek valami jó ötlet?

Pusza!

Kedves Blogom!

Lassan újítani kéne a szövegemen. :D ("Kedves Blogom!"; "Pusza!") ^^;; Nem kezdek unalmas lenni? :D Hát, elég régen nem írtam ide. :P Ráfér már az oldalra, hogy frissüljön, legalább annyival, hogy írok bele egy bejegyzést. Na, meg akiket érdekel az életem, megérdemelnek egy rövidke szösszenetet belőle. :) Na, hát, akkor tessék:

Nem tudom, írtam-e a blogba, hogy össze akarunk nyáron (július) költözni Demonommal?! és hogy anya mit szólt hozzá?! De a lényeg, hogy nem örült neki. Először teljesen kiborult. Akkor kb. két-három hétig minden nap volt valami lelki, érzelmi zsarolása irányomba. :S Pl.: "ki fog ezt csinálni, ki fog azt csinálni, kivel fogok beszélni, ki fog megnevettetni, stb., a durvábbik: "kórházba fogok kerülni, ha elmész." - Na, ezen én is totál kiakadtam. De azután abbahagyta ezt. :O Csodálkoztam is és szóvá is tettem, hogy mi történt? Erre ő azt mondta, hogy már túltette magát rajta (rajtam, a költözésen) és úgy látszott, nem is érdekli, hogy elmegyek-e vagy sem.

Na, ez volt a csel. Utána ugyanis nem beszélt róla, ez volt a "csendes terrorizálás"... Tegnap ugyanis beszélgettem apával, hogy szerinte a legköltségkímélőbb az lenne, hogy ha Tárnokra költöznénk az anyukájához (nagyanyámhoz). Hm... ezen komolyan elgondolkodtam és fontolóra is veszem (vettem). Ott albérletet nem kéne fizetni, csak a rezsit, kaját (vagyis fele rezsit). Igaz, kicsit nyüzsisebb lenne, mint otthon vagy talán még az albérletnél is, bár azt nem tudom, nem harapnám meg az ujjam. :P Szóval ezt majd mondom Demonnak és hátha így jobb lenne. :)))

Tegnap anya nagyon felidegesített. Beleszólt ő is a dolgokba. "Tudod, hogy miért nem akarom, hogy ide gyertek?" Öcsémet is meg kellett kérdeznie, hogy mit szól hozzá, hogy Demon ideköltözzön. Erre öcsém (kis áruló!!!!) azt mondta, hogy nem örülne neki. Anyád. -.-" HÜLYE KIS SEGGFEJ!!!!! *kiabál magában* Egyáltalán mi a fasz köze van ahhoz, hogy odajöhet-e Demon vagy sem? Nem az ő háza. Nem is az enyém. Ha már a miénk lenne, akkor fele-fele arányban dönthetnénk az ilyesmikről, de így... >.<" Szemétségnek tartom, hogy neki is van "döntése", nekem viszont nincs beleszólásom... Ezt a köcsögséget...

Anya nem akarja, hogy elmenjek, de Demont sem akarja odaengedni. Mondtam és eldöntöttem, hogy jó, akkor is elmegyek. Ha ŐT nem látják ott szívesen, akkor ENGEM se lássanak ott szívesen. Ennyi! *mérges, mint állat* Grrrrr!!!!!!! Tegnap beszélni akartam Demonnal, hogy kiadjam magamból a félelmeim, mérgem, dühöm, fájdalmam, kétségeim, stb. Erre ez a süsü támadásnak vette az Ő irányába... Mondom: MI VAN??? Ki támadott le téged? :O Senki! Én csak beszélgetni akartam. Csak úgy tudom kiadni a feszültségemet, hogy ha kimérgelődöm, kipanaszkodom magam és kisírom magam. Akkor ki tudom adni mindenem. Tegnap sírtam is és Demonommal is összevesztem. Hogy gondol(hat) folyton ilyeneket?

Meg, hogy én nem is szeretem őt, mert nem érzi... Anyád. -.-" Mindig rajtam tölti ki az anyja és a pasija iránti gyűlöletét... És még a haverjaival és a suliban is vannak problémái és azt is rajtam veri le. Mondtam neki, hogy beszéljen az anyjával, mert akkor legalább NEKI könnyebb lesz. Nem cipel majd ekkora terhet a vállán... és feszültséget és mittoménmit. De nem. Ő jól van. Van a faszt. (Bocsánat a csúnya szavakért, de elegem van és "ki akarom írni magamból" a dolgokat és ez csúnya beszéddel könnyebben megy.) Tele van haraggal, feszültséggel és szerintem gyűlölettel is az AnTiKa iránt is. Az anyjára meg haragszik, amiért már nem ő az első az életében... bár szerintem eddig se volt az első, de legalább sokkal többet foglalkozott vele, nem hanyagolta el ennyire.

Én elhiszem, hogy ez nehéz, de most már lépnie kéne. Ez így nem fog menni, hogy elmenekül "hozzám" úgymond. :S Na, szóval haragszom most anyára nagyon. Ha nem is bírja Demont, legalább rám (RÁM!) lenne tekintettel, hogy oké, jó, gyertek ide és lakjatok itt, jobb lesz úgy nektek. De nem!!! Makacs és szerintem azt várja, hogy majd az albérletben szétmegyünk, mert nem lesz pénzünk és veszekedni fogunk miatta és szakítunk. De én megmutatom neki! Elegem van abból, hogy kis lánynak néz és nem hagy élni. El tudok vezetni egy háztartást egyedül is! De persze Demonkám segíteni fog nekem. :P Különben... *gonosz vigyor :D*

Szóval most itt tartok. Lia anyukája jósolt nekem (cigányjós tanította meg neki a jóslást) és olyan dolgok jöttek ki... Huh. :S Kicsit beparáztam akkor perpill. ^^;; De nem ijedek meg. :D Az életem én alakítom. Elmegyek ma az orvoshoz és kérek tőle egy beutalót (ha kell és tud adni) teljes vérképre. Ugyanis gondok vannak (vagy egy kisebb gond) a szívemmel és vagy meg akarom előzni vagy kezelni a dolgot. :) A mandulámat is megnézetem, mert elég fura... :P Na, meg egyebet is kezeltetek... XD A lelki problémáimtól egy csomó testi is kijött. :S És nagyon nehéz túltenni magam a lelkieken... :S Nehéz úgymond hátat fordítanom nekik és nem gondolni rájuk, amikor ott cipelem őket a vállamon, a lelkemben, a szívemben, a fejemben. Mindenhol ott vannak! Hogy szabaduljak meg tőlük?

Félek az összeköltözéstől, anyától, a büsz-től, a betegségeimtől, a munkától, a családi dolgoktól, mindentől... attól, hogy Demonommal nem fogunk tudni kijönni egymással... vagy sokat fogunk veszekedni... vagy én nem is tudom. Mindentől félek... bár próbálok nem félni, de valahogy nem megy. :(((( Valakinek valami jó ötlet? :((( Ami könnyítene rajtam? Már arra is gondoltam, hogy nyugtatót íratok ki... de hát, az nem megoldás. :S

Pusza!

Kedves Blogom!

Hát... most teljesen kusza az életem. :-/ Demonommal olyan rossz most minden. Nem is tudom... összezavarodtam. Furcsa érzéseim vannak. Szeretem. Még mindig. Ez biztos. De ő (Demon) azt hiszi, hogy nem... vagy nem igazán vagyok belé szerelmes. :((( Vagy én nem is tudom, kételkedik bennem. A szavamban. Megkérdezi, mennyire találom szexisnek és mikor válaszolok ("Nagyon szexis vagy."), akkor rám fogja, hogy nem mondok igazat... Pfff....

Hogy ha elkezdünk beszélgetni, az elején még kedves, megértő és nagyon aranyos. :) De amint beszélünk két-három percet... rögtön megváltozik a hangja/modora. :S Bunkó, arrogáns lesz és szemétkedik velem. Ha azt is mondja, hogy szeret, nem úgy viselkedik... és helyette az én szerelmemben kételkedik folyton. Ki bír így élni? Melyik nő bírja ezt ki sokáig? Mondta, hogy kezdjük előről... no sex, csak érzelmi oldalról közelítjük meg a kapcsolatunkat és minden tökéletes lesz. :)

Tetszik az ötlet, mert szerintem is változtatnunk/változnunk kell. Mindkettőnknek. Az egymással való viselkedésünket, figyelmességünket vagy épp annak hiányát, a modorunkat, a rossz és jó dolgok kezelését, meg kell változtatnunk ezeket a dolgokat. És én foggal-körömmel kapaszkodok a szerelmembe... de ha úgy fogom érezni - idővel - , hogy Demonom nem így érez irántam és akkor... nagyon fog fájni. :S Nem akarom. :'(

Remélem, hogy Demonommal helyre tudjuk majd tenni a kapcsolatunkat és utána minden olyasmi lesz, mint régen. :) Ugyanolyan úgysem lesz, de hasonló lehet. :D És ebben bízom. Különben nagyon rosszul vagyok idegileg... A munkahelyen rendben van minden, nagyon ritkán idegeskedem. Itthon sincs semmi, csak néha balhézunk, de semmi komoly. Demonom az, aki miatt minden nap sírok... *nagyon sóhaj* Ugyan egy pillanatig kedves, aranyos és nagyon szerelmes a hangja, aztán a másik pillanatban goromba és lenéző. Azt mondja, hogy úgy viselkedik, mint "egy férfi". De igazából ez inkább egy köcsög ember (férfi) hangja/nézete. Nem pedig egy szerelmes és kedves férfi. Na, mindegy. Majd lesz valami.

Pusza!

Kedves Blogom!

Először is Demonról szeretnék beszélni/írni ide a blogba. :( Úgy érzem, nem is ismer... :( Legalább is nem úgy, ahogy kellene már 2 év alatt.... Ő folyton csak azt akarja, hogy szeretkezzünk... Én viszont sokkal inkább érzelmi alapon közelíteném meg a kapcsolatunkat: szerelemre, gyengédségre, romantikára vágyom. :( És mivel én sem kapom meg, amire vágyom, ő sem kapja meg tőlem, amit akar. :(( És ezért senki sem jár jól. Ő sem akar engedni és így én sem. "Az egyik 19, a másik 1 híjján 20." - ahogy szokták mondani. És hiába akarok megváltozni, nagyon nehezen megy. Pedig igyekszem.

És próbálom Lia tanácsait is követni, de Demon meg nem hisz bennük és folyton lehurrog. :-/ Nem ért meg. Nehéz megváltozni, megváltoztatni a belsőm, az "érzéseim". Nem is az érzéseim, mind inkább a tulajdonságaim. Az érzéseim úgy értem, hogy félelem. Félek, hogy megint fájni fog és ez már annyira belém rögződött, hogy nagyon nehéz tőle megszabadulni. Ettől az érzéstől, ami nem engedi, hogy jól érezzem magam. Pedig már meggyógyultam, de lelkileg még nem hiszem el. :-/ És ez hosszú folyamat, ő pedig türelmetlenkedik velem.

És ha nincs elég türelme, akkor még nehezebb megváltoztatnom ezt az érzésem. :-/ Én is nagyon türelmes próbálok lenni vele, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatunkat. Mert ugye így nem igazán megy, hogy az egyik ezt akarja, a másik meg azt. :-/ Ha én engedek kicsit, neki is kell és akkor fordítva is és talán így jobb lesz mindkettőnknek. :) Ebben reménykedem, csak ezt Demon nem érti meg... vagy nem akarja elhinni, hogy így lesz jó/jobb.

Most egész héten (kivéve hétfő) itthon voltam betegen. Rettentően köhögök - még mindig - ilyen fulladásosan. Szörnyű. :S Megvettem a laptopom. Nem a legjobb, de nem is rossz. :) 110 volt. És kicsit sokallottam, de jobb, mintha még drágább lett volna. :P Ha olcsóbbat vettem volna, az meg nem lett volna jó. Bár ez se annyira jó... :-/ De jobb, mint a másik gépem (az asztali), tudok rajta netezni, letölteni, írni, zenét hallgatni, sőt egy-két játékkal még játszani is. Bár telepíteni, filmet nézni és néha netezni sem enged rendesen. A rendesent úgy értem, hogy szaggat. :S A hang és a kép a filmnél, a telepítést nem engedi. :( A netezésnél pedig egy-két játéknál szaggat be a hang és a kép is. :(((

Azt mondta Mesehordó, hogy majd felrakja rá a Windows 7-et, és akkor lehet, hogy jobban fog működni. Remélem, hogy mindent visz majd rendesen. Legalább filmet hadd nézzek rajta. :-) Ha megyek Demonhoz, legalább leköntém magam. :) Na, meg fel tudnék telepíteni rá ezt-azt és jobban is szeretem a Windowst, mint a Linuxot. Most Linux Mint van fenn a gépen és ez nem az igazi. :S Szinte semmi sem találok egyből, semmit sem tudok rajta csinálni letöltésen és netezésen kívül. :S De egyenlőre nekem már az is nagyon tetszik, hogy nem fagy le a gépem netezés közben. :D Ez nekem bőven elég egyenlőre. :) Aztán majd remélem, a Windows 7-tel fognak rendesen futni a filmek, és tudom majd nézni azokat. :)

Különben csak úgy tudom nézni a filmeket, hogy az ujjam folyton rajta kell tartani a touchpadon (az egeren). :P És úgy működik. :-/ De hát, így nem lehet rendesen élvezni a filmnézést. :( Ezért inkább kiírtam két dvd-t és ott nézem a dvd-lejátszómon a filmjeimet. Remélem, mire megyek Demonomhoz március elején a busójárásra, addigra már rendesen le tudja játszani a filmeket. :) És persze lesz majd rajta játék is. :D Venni is akarok majd rá egy egeret is. :) Azzal jobb, mint ezzel az érintőssel. :P

Itthon úgymond "minden" rendben, mindenhol vannak dolgok, mint mindenhol máshol, de nem olyan vészesek és súlyosak, mint általában. Megvagyunk, elég jól. :-) A Pöttöm nő, mint a gomba. :) Rossz, mint a fene. :D És imádnivaló, mint az összes kölyök kutyuska. :)))

Pusza!

Kedves Blogom!

Indítottam egy új blogot, ahova a verseimet, novelláimat, regényeimet fogom feltenni. :) Olvassátok azt is! :D És kommenteljetek tetszik-e a vers, miért és ha nem, miért? :) Mi tetszik benne, mi nem? Mit változtassak rajta esetleg? :D

Kösziiiiiiiiiiiiiiii!

Jah és az oldal címe:

www.briannaversei.freeblog.hu

:)

Pusza!